
Egész nap csak vele tudok beszélgetni, de ő még csak gügyög. Hiányzik a felnőtt társaság.
Mikor alszik, kicsit pihenek én is. Ma éjjel sokat voltunk ébren. Vagy inkább olvassak? Jó lenne hajat is mosni. Majdnem elfelejtettem, elő kell készíteni a cuccokat a hétvégére. Elutazunk. De jó lesz, végre kikapcsolódni. Csak ne kéne ennyi mindent összerakni. A csudába, nincs is elég tiszta rugi. Gyorsan mosok.”
Sok anya ébred ezekhez hasonló gondolatokkal. És mind azt hiszi, egyedül van. Pedig nem.
Én is átéltem ezt. Akkor én is azt hittem, nem tudok kivel beszélni a problémáimról. Mára rájöttem, mindig lehet találni valakit, aki meghallgat, aki hasonló helyzetben van. Csak keresni kell. Bátran nyitni kell az emberek felé. Élni a lehetőségekkel.
Ha olyan egyszerű, miért nem tesszük?
Mert félünk, hogy mit fognak gondolni rólunk mások. Hiszen nekik minden olyan könnyű, olyan jól megy. Látjuk a Facebookon. Meg aztán a szomszéd néni is megmondta. Ő bezzeg meg tudott oldani mindent segítség nélkül!
Most hunyd le egy kicsit a szemed! Lazíts!
Képzeld el, hogy egy olyan közösségben vagy, ahol bátran beszélhetsz az érzelmeidről. Megértenek, támogatnak. Elmosogatni nem tudnak helyetted, de meghallgatnak. Meghallgatnak anélkül, hogy ítélkeznének. Hiszen pontosan tudják, miről beszélsz.
Megkönnyebbülsz, feloldódsz. Már nem csak a nehézségeidre tudsz összpontosítani.
Elkezdesz beszélgetni. Rájössz, az élet mennyi szépséget rejteget. Ezt Te mind észreveheted, élvezheted.
Tapasztald meg Te is a közösség erejét! Hamarosan találkozunk Pécsett. Ha Neked Pécs túl messze van, akkor se aggódj. Kövess Facebookon, mert csak novemberben lesz egy online találkozó is!
Szeretettel: Edit
Kép forrása: pixabay.com
Hennel Mariann (Photo-M) írását hoztam ma el Nektek, aki a kismama fotózáshoz írt tippeket. Fogadjátok szeretettel!
Már leírtam Neked a
Rengeteget olvasni róla, milyen fontos a gyermekek megfelelő fejlődéséhez az olvasott mese. Elképzeli a történetet, beleéli magát. Ezáltal tanulságokat is oszthatunk meg vele.
Egyszer volt, hol nem volt, kerek e világon élt egyszer egy kis mozdony. Egy erős, fürge gőzmozdony, akit Elemérnek hívtak.
De mire vágynak az anyák, akik magányosságra panaszkodnak?
Megszületik a gyermek és az anya csak anyává válik. Lesznek rokonok, barátok, akik őt már észre sem veszik, csak az aranyos babát (később pedig azt, hogyan rontja el az anya azt a cuki babát).
Anya lettél, nem háztartási robot, nem mártír, akinek mindent fel kell áldoznia. Tudom miről beszélek, ezt nekem is be kellett látnom. A fiam remekül elvan nélkülem is egy rövid ideig, aztán sokkal többet nevetünk közösen, ha én jól vagyok. A házimunka is jobban megy, ha tele vagyok energiával, jól érzem magam a bőrömben.
Ahogy hallgatom az embereket, olvasom a híreket, mindenhol azzal találkozom, kezdődik a tanév, véget ért a nyár. Sokan panaszkodnak. Gondoltam, mutatok néhányat az ősz ajándékai közül, hogy vidámabbak legyenek a napjaink.
Az életünkben sokkal több lezárás, búcsú van és ezek mind taníthatnak nekünk valamit. Például azt, hogy itt az ideje megállni és megnézni, mi történik körülöttünk. Elmúlt a nyár. Lezárul egy időszak, egy évszak. Állj meg egy pillanatra. Összegezd azt, ami veled történt ebben az időszakban.