Fedezd fel Magad!

Rengeteg karácsonyi film szól arról, hogy ilyenkor csodák történnek. Ez csak rózsaszín maszlag, vagy tényleg létezik Karácsonyi csoda?

Akár merre mentem, mindenhol találkoztam emberekkel, akik nem akarnak karácsonyozni. Már előre elegük van belőle. Bevallom, sokáig nekem se jött meg a hangulatom hozzá. Gondoltam, bepróbálkozom egy sablonos karácsonyi filmmel. Nem lett sokkal jobb. De elgondolkoztam rajta. Valami kell, hogy legyen benne, ha már ennyi film készült róla.

Elkezdtem elképzelni, milyen lesz itthon a Karácsonyunk. Csak hárman leszünk szenteste férjemmel és fiammal. Valami ünnepet mégis varázsolnom kéne, hiszen fiam még csak négy és fél éves, így neki fontos a hangulat. Aztán rájöttem, nekem is. Az egyetlen esélyem, hogy élvezzem az idei ünnepet az, ha adok a külsőségekre. Mert lehet, hogy a Karácsony csak a szeretetről szól és nem a rengeteg ételről és az ajándékokról, de azért valljuk be őszintén, vágyunk valami szépségre, különlegességre mi, felnőttek is. Mert a lelkünk mélyén ott él egy gyermek, akinek jól esik a csoda, a játék, az önfeledt nevetés és a szépen feldíszített fa.

Tavaly Karácsonykor még a fiam kedvéért mosolyogtam, díszítettem fát, tettem úgy, mintha szép lenne az ünnep, mintha tényleg lenne csoda. (Visszagondolva volt is, csak én akkor nem vettem észre. De ez egy másik történet.) Idén elhatároztam, önmagamért fogom tudatosan keresni a szépet, az örömöt és a csodát.

A tavalyi év nagyon nehéz volt számomra. Kevéssel Karácsony előtt ment el nővérem, akit nagyon szerettem. Előtte sem rajongtam az ünnepekért. Túl sok volt a feszültség. Mindenki meg akart felelni mindenkinek. Évekkel ezelőtt elkezdtem járni az önismeret útját. Kezdtem megtalálni önmagamat, felépíteni szépen az életemet. Saját családom lett. Kezdett a Karácsony is egyre szebb lenni. Legalábbis azok a napok, mikor kettesben, majd hármasban voltunk. Kezdtem megbékélni az ünnepekkel.

Aztán ahogy közeledett a tavalyi Karácsony, már a lelkem mélyén tudtam, nem lesz olyan, mint a többi. És úgy is lett. Elment az, aki a legközelebb állt hozzám. És pont decemberben.

Igyekeztem egyensúlyban megélni a gyászt és fiam kedvéért az ünnepet. De én nagyon nem voltam jól. Nem is voltam jelen igazán. Aztán már januárban megláttam, mit tanít ez a helyzet nekem. Sokat foglalkoztam korábban önismerettel, mégis még mindig túlzottan érdekelt mások véleménye. Elhatároztam, ezen változtatni fogok. Az élet túl rövid ahhoz, hogy félretegyem a saját igényeimet, hogy hagyjam, mások lazán átgázoljanak rajtam. Tovább dolgoztam magamon. És idén már a saját kedvemért várom a csodát Karácsonykor.

Mi számomra a csoda? A szép, megélt pillanatok. Szép környezetben, szép ruhában és természetesen a fiammal és a férjemmel közösen. És egyedül is. Leülök majd egyedül és csak nézem a színes fényeket. Látom, ahogy ragyognak és tudom, nem csak kívül, hanem bennem, a szívemben is ragyog a fény. Mert már egyre többször itt vagyok. Igazán a jelenben. Látom és érzékelem azt, ami körülöttem van. Nem a múlt fájdalma, vagy a jövőtől való félelem foglalkoztat. Hanem az, amim van. Mert ha másunk nincs is, szívünk mindannyiunknak van. És egy fényt mindannyian láthatunk ragyogni. A saját szeretetünk fényét.

Kövess itt, a blogon, vagy iratkozz fel a hírlevelemre, hogy Neked is megmutathassam azokat a technikákat, amiket én is használtam, használok, hogy örömmel töltsenek el a mindennapok.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/kar%C3%A1csony-kar%C3%A1csonyi-bauble-star-2939314/

Advent első gyertyája a hitet jelképezte. A második a reményt hirdeti.

Vallási, spirituális vonatkozásban sok cikket lehet olvasni a témában. Én most gyakorlati oldalról szeretném megközelíteni.

A remény szép és szükséges dolog. Amikor szeretnénk elérni valamit az életben, akkor nem mindegy, hogy remény van a szívünkben és bízunk a sikerben, a támogatásban, vagy félünk attól, hogy nem sikerül. Mert a félelem blokkol. Amikor félünk, kevésbé tudunk a megoldásra gondolni. Amikor remélünk, akkor viszont felébred a kreativitásunk, vidáman beszélgetünk másokkal, akik segíthetnek…

Nagyon könnyű azt mondani, hogy válasszuk a reményt a félelem helyett. Most mutatok néhány tippet, hogy ne csak mondani legyen könnyű.

• Ne várjuk el, hogy elmúlik a félelem. Akkor is haladjunk a célunk felé, ha félünk.
• Koncentráljunk a célunkra és arra a jóra, amit ad, amikor elérjük.
• Beszélgessünk olyan emberekkel, akik hisznek bennünk. (Olyanokkal ne, akik szintén félnek!)
• Adjunk reményt másnak! Mutassuk meg valakinek, hogy van jóság a világban. Ehhez elég lehet egy kedves mosoly, egy jó szó, mikor valaki padlón van. Ettől mi is a jóra kezdünk koncentrálni.
• Vegyünk mély levegőt és koncentráljunk az előttünk álló feladatra, lépésre. Egyszerre csak egyre!
• Keressük a jót, a szeretetet! Figyeljünk arra, milyen hírek árasztják el az üzenőfalunkat, a mindennapjainkat.
• Tegyük a környezetünket olyanná, hogy jól érezzük magunkat benne. Kezdjük ezt akár kis lépésekkel, apró díszekkel.
• Olvassunk. Egy jó regény, csodákra képes! 😉

Várd a Karácsonyt úgy, hogy a szívedet szeretettel, hittel, reménnyel töltöd meg félelem helyett. Hidd el, ez a legszebb ajándék Önmagad és a családod számára is!

Szeretettel: Edit

Bárhová megyünk, ünnepre készülő emberekkel találkozunk. Vidám karácsonyi zene, színes fények, vásárok, forralt bor. Minden szép és ünnepi.
Látjuk a nehéz sorsú embereket, a sok jótékonysági gyűjtést. Olvasunk az egyedül élő idősek magányáról.
Közben látjuk, hogy nekünk mindenünk megvan. Család, meleg otthon, díszek, ajándékok. De még sincs kedvünk az ünnepekhez. A készülődést az utolsó pillanatra hagyjuk. Nem is értjük, miért.

Aztán leülünk és elgondolkodunk rajta. Talán a következő lista segít, hogy megtaláljuk a saját okunkat:
– Rossz emlékek miatt. Már gyermekkorunkban is csak kirakat volt a Karácsony. Csak szépnek nézett ki, de több volt a veszekedés, mint a kedves szó.
– Elvesztett szeretteink miatt.
– Párkapcsolati problémák miatt.
– Mert nehezen szakadunk ki a hétköznapok szürkeségéből, nehézségeiből.
– Mert minden ebédet, vacsorát végig kell ülni akkor is, ha nem szeretetet kapunk.
– Mert nem vagyunk őszinték még magunkhoz sem.

Abban a tudatban élünk, Karácsonykor mosolyogni kell, boldognak kell lennünk. De addig nem leszünk, míg nem ismerjük el a nehézségeinket, nem nézünk szembe a fájdalmainkkal.
Ez nem azt jelenti, hogy Karácsonykor végig sírni kell. De ha elejtünk néhány könnycseppet, nem tesszük tönkre senki ünnepét.
Sőt, még van három hetünk az adventi időszakból. Takarítsuk ki a szívünket is. Írjuk ki, ami fáj, mondjuk ki. Sírjunk, legyünk dühösek. Aztán menjünk el sétálni, futni, rajzoljunk, írjunk, hívjuk fel egy barátunkat… Tegyük azt, amitől jobban érezzük magunkat.
Ezután már mosolyogni, nevetni is könnyebb lesz.

Szeretettel: Edit

Kisgyermekeddel vagy otthon és beszélnél a nehézségeidről? Csatlakozz csoportunkhoz: https://www.facebook.com/groups/229898017751633/

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/j%C3%A9g-crystal-crystal-snowflake-1065155/

Az első adventi koszorút 1839-ben készítette Johann H. Wichern, német evangélikus lelkész. Azon még 24 gyertya állt. Azóta már csak négyet gyújtunk. Minden vasárnap egyet, míg végül elérkezik a Karácsony. (Wikipédia)

Az advent a várakozás időszaka. Ezalatt az idő alatt készülhetünk az ünnepekre. Szerencsére egyre többen újra azt látják benne, hogy kitisztíthatjuk, kidíszíthetjük az otthonainkat, a lelkünket és a kapcsolatainkat. Nem szabadna, hogy ez a négy hét arról szóljon, hogy felhalmozzuk az ajándékokat, a húszféle süteményt és végül idegesek, feszültek legyünk.

Szóljon arról, hogy elcsendesedünk. Figyelünk a szívünkre. Elengedjük a régi fájdalmakat, sebeket. Megbocsátunk önmagunknak, másoknak. Majd mire elérkezik a Karácsony, addigra szeretet, harmónia és öröm tölt el minket.

Ebben segít a négy gyertya és azok üzenete.

A keresztény kultúrában az első gyertya a hit jelentését hordozza. A hit azt jelenti, akkor is bízunk valami létezésében, amikor nincs kézzel fogható bizonyítékunk. Számomra a vallás és a hit nem ugyanazt jelenti. Én hiszek abban, hogy a szíve mélyén minden emberben megtalálható a szeretet és minden cselekedet mögött ott van (vagy a szeretet, vagy a félelem, hogy nem kapjuk azt meg). A mi dolgunk az, hogy figyeljünk a saját szívünkre és szeretetből és ne félelemből cselekedjünk.

Higgyünk abban, hogy amit mi adunk a világnak, arra szüksége van! Akármilyen apró jó cselekedetet teszel, az sokszorosan hat a többi emberre. Ahhoz, hogy bátran cselekedj jót, szükség van arra, hogy bízz önmagadban. Érezd, hogy a szeretet motivál.

Az életünk során sokszor utasították el azt, amit mi szeretetből tettünk volna. Időnként még büntetést is kaptunk érte. De nem szabad, hogy elhiggyük, rosszak vagyunk. Itt az ideje, hogy ezeket a régi sérelmeket elengedjük és újra előcsalogassuk azt a szeretettel és bizalommal teli, könnyen kapcsolatot teremtő belső gyermekünket.

Itt van néhány tipp, ami segíthet ebben:

• írd fel a jó tulajdonságaidat
• írd fel azokat a tetteidet, amikre büszke vagy
• gyűjts be elismerést másoktól
• adj elismerést másoknak
• gondolj végig olyan helyzeteket, amikor Te a szívedből adtál, mégsem fogadták jól. Gondold végig, mi lehetett az oka. Tényleg Veled volt a baj? Vagy az időzítéssel? Vagy a másik nem tudta jól fogadni, mert valamilyen nehézség volt az életében?
• nevess, játssz, táncolj felszabadultan

Szeretettel: Edit

Már napok óta keresem az ötletet, milyen adventi naptárral lepjem meg a fiamat. A csokis nem tetszik, egyébként is kap csokit, amikor megkívánja. Apró tárgyakat nem vennék, mert nem férünk be a lakásba. Végül eszembe jutott az az ötlet, hogy élményekkel töltöm meg az adventi naptárat. 🙂 (Aztán majd megírom, a fiamnak is tetszett-e.)

24 kis zsákocska (vagy összehajtogatott papír, amit időm enged) felakasztva. Mindegyikben egy-egy közös kis élmény. Férjem javaslatára az élmények ismétlődni fognak. Időnként nem árt, ha tanulunk apától lazaságot, könnyebb megoldásokat. 😉

Szeretettel és minőségi idővel készülünk a Szeretet Ünnepére.

Az élmények:

1. egy hatalmas családi ölelés
2. plusz egy mese elalvás előtt
3. egy karácsonyi dísz elkészítése
4. videótelefonálás valakivel, akit választ
5. közös legózás
6. barkácsolás apával
7. muffin sütés
8. futóbiciklizés a pályán
9. anya kilövése az űrbe (játszótéri játék 😉 )
10. farmos játék apával
11. Mancs őrjáratos játék anyával
12. palacsinta sütés
13. családi rajzolás, alkotás
14. buli, amihez ő rakhatja össze a zenéket
15. bunker építés

Te milyen élményeket tennél a Ti naptáratokba?

Egyébként írás közben azon gondolkoztam, készítek egyet férjemnek is, ő pedig nekem. Már csak páromat kell rávenni. 😉

Ha Te is készítesz, oszd meg velünk az Anya dédelgető csoportban Facebookon. Amennyiben hiányoznak ötletek, akkor is csatlakozz, adjunk egymásnak! 🙂

A képen látható adventi naptárat Drávainé Németh Eszter varrta.

Szeretettel: Edit

Az Egyesült Államokban közeleg a Hálaadás napja. Holnap lesz. Ez ott nagy ünnep, amit számtalan filmből is ismerhetünk. Azon gondolkoztam, vajon miért nem terjedt el nálunk is.

Szerintem ez egy nagyon szép ünnep. Hálát adni a szeretteinkért és azért, amink van.

Velem egy csodálatos dolog történt a napokban. Él egy ismerősöm az USÁ-ban. (Még egy éve sincs, hogy időnként váltunk néhány szót. Mert ugyanaz a vezetéknevünk és volt egy közös ismerősünk. De nem vagyunk rokonok.) Két napja kaptam egy üzenetet, amiben azt írta, hogy hálás, amiért megismerhetett engem és a családomat. Elsírtam magam. Nehéz napok vannak a hátam mögött. A legjobbkor jött ez az üzenet.

Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy adjunk hálát és ezt mondjuk is ki, írjuk is le!

Többen mondták nekem, hogy nem adnak hálát, mert nem vallásosak. De szerintem a hálaadáshoz nem kell vallásosnak lenni. Elmondani egy szerettednek, hogy hálás vagy érte, hogy ismered, szeretheted, ahhoz nem kell semmilyen vallás. És hidd el, ez mindenkinek jót tesz. A Te lelkednek is, mert rájössz, mennyi szeretet vesz körül. És annak is, akinek ezt mondod. Mert az ő szívét is megtöltheted szeretettel. Mivel a mi kultúránkban sokaktól távol áll ez a dolog, kezdheted nagyon piciben is. Ne mond ki hangosan. 😉 Akkor is hozzáad a kapcsolatotokhoz.

Most leírok egy rövid listát, hogy én kiért, miért adhatok hálát. Tudnék írni nagyon hosszút is, de ez nem egy regény. 🙂

• Hálás vagyok a fiamért. Megismerhetem, láthatom, ahogy kibontakoztatja a szárnyait.
• Hálás vagyok a férjemért. Mindig meglep az ötleteivel, megoldásaival.
• Hálás vagyok az anyukámért. közös kézműveskedésért.
• Hálás vagyok az apukámért. A közös kirándulásokért.
• Hálás vagyok a nővéremért. A közös “éjszakai bűnözésekért”.
• Hálás vagyok az öcséimért. A közös játékokért.
• Hálás vagyok önmagamért, az életemért. Azokért a csodákért, élményekért, amiket átélhetek.

Te miért vagy hálás? Oszd meg velünk!

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/heart-sz%C3%ADv-candle-szerelem-208257/

Ma Nagypéntek van. Ma emlékezünk meg Jézus szenvedéseiről, kereszthaláláról. Ezután kezdődik meg a várakozás időszaka. Várakozás a feltámadásra.

Te mivel töltöd ezt az időszakot? Számodra mit jelent a várakozás?

Ma már nagyon nehéz várakozni. Folyamatosan azt a sugallatot kapjuk a külvilágból, minden azonnal kell. Ez sok feszültségünk forrása lehet. Növeli a megfelelési kényszert, illetve azt az érzést, valamit nem jól csinálunk.

És lehet, hogy valamit nem jól csinálunk. De ez a valami inkább az, hogy nem tudjuk elfogadni, bizonyos dolgokhoz idő kell. A várakozás sokszor negatív érzéseket feszültségeket kelt bennünk, ahelyett, hogy örülnénk neki.

Mit adhat nekünk a várakozás?

• remény
• idő a befelé figyelésre
• lehetőség, hogy hosszabb időn keresztül átéljük a bizalmat, bízzunk abban, hogy mindig a legjobb történik
• öröm
• lehetőség
• türelem

Te mit kapsz a várakozástól? Oszd meg velünk kommentben!

Szeretettel: Edit

Kép forrása: pixabay.com