Fedezd fel Magad!

Már nagyon sok könyvet elolvastam gyereknevelés témában, mert egy időben azt gondoltam, onnan tudom megtanulni, hogyan legyek jó anya. Aztán rájöttem, ha helyette lehiggadok és figyelek a fiamra, férjemre és magamra, akkor fogjuk jól érezni magunkat. Úgy gondoltam, mostanában nem olvasok többet a témában. Ez az elhatározás nem tartott sokáig. 🙂

Állandóan hajt a kíváncsiság. Kutatom, hogyan működnek az emberek, mitől tudunk boldogabbak, elfogadóbbak lenni. Emellett a másik vonzalmam a különböző kultúrák megismerése. Jessica Joelle Alexander és Iben Dissing Sandahl pont ezt a két területet ötvözi a Gyereknevelés dán módra című könyvükben. Bele is kezdtem az olvasásba. Még csak a 24. oldalon tartok, de már annyi minden megfogalmazódott bennem, hogy írnom kell. 🙂

A bevezetőben, rögtön az elején leírnak egy gondolatot. Pont erről beszélgettünk férjemmel néhány nappal ezelőtt. Az anyaságot is gyakorolni kell.

Jessica Joelle Alexander azt mondja, neki nem voltak anyai ösztönei, mindent tanulnia kellett. Én úgy éreztem, ugyan voltak, vannak anyai ösztöneim, de mélyen aludtak. Elnyomtam a megfelelési kényszeremmel. Ma már ritkábbak a nagy családok, így sokan kevésbé tapasztaltan vágunk bele az anyaságba. Mégis elvárjuk magunktól, hogy rögtön mindent tudjunk. (Ez egyébként az élet más területeire is igaz.)

Mi lehet ennek az oka?

• önbizalomhiány
• hozott minta (szülőktől is ezt láttuk)
• társadalmi elvárás (azonnal, mindent tudj, sok helyen sulykolják ezt belénk)
• félelem attól, hogy elítélnek, rosszat gondolnak rólunk (gyakran ezért nem merünk kérdezni sem)
• tele van az online világ “szuperanyákkal”

Még sok okot lehetne felsorolni. Remélem, Neked is beugrott legalább egy történet, ami segít, hogy megértsd, miért akarsz rögtön “szuperanya” lenni.

Most ezt engedd el! Soha nem leszel az, ahogy más sem. Mindannyian hibázunk. Lehetünk fáradtak, betegek, szomorúak, türelmetlenek… De lehet, hogy csak szimplán rossz napunk van. Ezekben az esetekben sorra teszünk meg olyan dolgokat, amikre azt mondtuk előtte, mi aztán soha. De ez nem baj. Majd legközelebb jobban fog menni.

Hallom, ahogy néhányan megjegyzik, könnyű ezt mondani. Tényleg az. 🙂

Én is átéltem. Nem változtam egyik napról a másikra. El kellett fogadnom azt, hogy hibázhatok. Attól a gyerekemnek semmi baja nem lesz. (Ha mégis, majd megoldjuk akkor. Előre nem tudom megvédeni mindentől.)

Most pedig jöjjön néhány tipp, hogy ne csak mondani legyen könnyű:

• amikor úgy érzed, rossz anya vagy, gondolj rá, hogy csak gyakorolnod kell
• amikor feszült helyzetben vagy, kezdj a légzésedre figyelni
• tegyél minél több olyan dolgot, amit szeretsz (sport, kávézás, olvasás, gyertyát gyújtani, tánc, zenehallgatás)
• beszélgess felnőttekkel (arra azért figyelj, hogy ne olyanokkal, akik kritizálnak, mindenbe beleszólnak)
• bátran kérj segítséget! Lelkileg sem egyszerű. Nem szégyen fordulni! Nálam egyszer 60 perces ingyenes beszélgetésre is jelentkezhetsz.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/baba-anya-csecsem%C5%91-gyermek-n%C5%91-821625/

“Reggel van. Ideje lenne felkelni. Nincs túl sok kedvem. Aranyos a babám, ott mosolyog mellettem. Bárcsak vidámabb lehetnék! De tudom, ez a nap is olyan lesz, mint a többi.

Egész nap csak vele tudok beszélgetni, de ő még csak gügyög. Hiányzik a felnőtt társaság.

Mikor alszik, kicsit pihenek én is. Ma éjjel sokat voltunk ébren. Vagy inkább olvassak? Jó lenne hajat is mosni. Majdnem elfelejtettem, elő kell készíteni a cuccokat a hétvégére. Elutazunk. De jó lesz, végre kikapcsolódni. Csak ne kéne ennyi mindent összerakni. A csudába, nincs is elég tiszta rugi. Gyorsan mosok.”

Sok anya ébred ezekhez hasonló gondolatokkal. És mind azt hiszi, egyedül van. Pedig nem.

Én is átéltem ezt. Akkor én is azt hittem, nem tudok kivel beszélni a problémáimról. Mára rájöttem, mindig lehet találni valakit, aki meghallgat, aki hasonló helyzetben van. Csak keresni kell. Bátran nyitni kell az emberek felé. Élni a lehetőségekkel.

Ha olyan egyszerű, miért nem tesszük?

Mert félünk, hogy mit fognak gondolni rólunk mások. Hiszen nekik minden olyan könnyű, olyan jól megy. Látjuk a Facebookon. Meg aztán a szomszéd néni is megmondta. Ő bezzeg meg tudott oldani mindent segítség nélkül!

Most hunyd le egy kicsit a szemed! Lazíts!

Képzeld el, hogy egy olyan közösségben vagy, ahol bátran beszélhetsz az érzelmeidről. Megértenek, támogatnak. Elmosogatni nem tudnak helyetted, de meghallgatnak. Meghallgatnak anélkül, hogy ítélkeznének. Hiszen pontosan tudják, miről beszélsz.

Megkönnyebbülsz, feloldódsz. Már nem csak a nehézségeidre tudsz összpontosítani.

Elkezdesz beszélgetni. Rájössz, az élet mennyi szépséget rejteget. Ezt Te mind észreveheted, élvezheted.

Tapasztald meg Te is a közösség erejét! Hamarosan találkozunk Pécsett. Ha Neked Pécs túl messze van, akkor se aggódj. Kövess Facebookon, mert csak novemberben lesz egy online találkozó is!

Szeretettel: Edit

Kép forrása: pixabay.com

Már leírtam Neked a mesét és az okot is, hogy miért találtam ki ezt a történetet. Most megosztom Veled fiam első reakcióit.

“De klassz mesét találtál ki, anya!” “H…e vagy anya!” Azt hiszem, nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy kitaláld, mit jelent a kipontozott rész. 

Bizony fiamnak nem igazán nyerte el elsőre a tetszését. Vagy legalábbis erre következtethettem volna és még jól meg is sértődhettem volna.

“Hogy mondhatsz ilyet az anyádnak” helyett, én megkérdeztem, miért gondolja ezt. De erre nem kaptam választ. Majd 1-2 perc csend után megkérdezte, miért kell sógoromnak új párt találnia. Ekkor értettem meg, miért fakadt ki annyira.

Nem engem akart bántani, nem a mesével volt problémája.

Tavaly decemberben elment nővérem. A fiam még nem volt 4 éves, amikor találkozott a halállal és azzal, hogy kicsi gyerekek is maradhatnak anya nélkül. Ezt még nekünk, felnőtteknek sem egyszerű feldogoznunk. Képzeld el, milyen nehéz lehet egy gyermeknek!

Már kicsi korában is nehezen engedett el tárgyakat. Ez sokat javult, de aztán nővérem halála után újra nehézségeink lettek ezen a téren. Azóta visszatérő témánk a halál, az elengedés. Gyakran beszélgetünk róla, de ez önmagában nem mindig elég. Sőt, nem is mindig akar beszélgetni a témáról.

Mivel újra az óvónéniknek kellett különböző trükkökkel becsalogatnia a csoportba a fiamat, tudtam, hogy extra segítségre van szüksége. Így kitaláltam Elemér történetét, mivel imádja a vonatokat.

Bevált. Már az első mesélés után kifakadt, kibökte, mi bántja. Mikor csúnyát mondott rám, leszidhattam volna, de akkor csak tovább rontok a helyzetén. Így lehetőségünk lett egy beszélgetésre a témáról.

Az eredmény pedig az lett, hogy újra beszalad egyedül játszani. Újra elővetette velem a Varázsfelhő című mesekönyvet. És most először nem ragad le annál a résznél, amikor Bundás haláláról beszél Mirella. Engedi, hogy végigolvassuk és sokkal jobban eljátszik egyedül.

Tudom, hogy még nincs vége a történetnek. Nem leszünk máról holnapra boldog, tökéletes család. De az egymásra figyelés és az, hogy lazább kereteket engedek meg itthon, sokkal gördülékenyebbé, nyugodtabbá teszi a hétköznapjainkat.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/emberek-anyunak-anya-fi%C3%BA-a-mom-220039/

Rengeteget olvasni róla, milyen fontos a gyermekek megfelelő fejlődéséhez az olvasott mese. Elképzeli a történetet, beleéli magát. Ezáltal tanulságokat is oszthatunk meg vele.

A közös mesélés másik nagy ereje, hogy közben minőségi időt töltünk együtt. Közösen figyelünk ugyanarra a mesére és még össze is bújhatunk. Érzi a szeretetünket és azt, hogy biztonságban van. Egy ilyen helyzetben sokkal könnyebb olyan dolgokról is mesélni gyermekünk számára, amikről esetleg nem szívesen hall, amik nehézséget okoznak számára.

Az én fiamnak kiskora óta nehezen megy az elengedés. Minden játékának az összes csomagolóját meg akarta tartani és nem trükközhettem, fejben tartotta, mije van. Ekkor kezdtem neki elengedést segítő meséket írni és elmondani. Ma már elég a játékokat megtartani. 🙂 Viszont az oviba nehezen szokik be. Ezért született meg Elemér és a varázskagylók története.

A célom vele az, hogy tovább segítsem abban a fiam, hogy könnyebben engedjen el. Most engem.

Először még nehezen válik meg Elemér a kincseitől, majd a végén már egyedül is képes könnyedén kidobni a kavicsokat, hogy aztán kagylókat gyűjthessen. A gyermekek számára nem egyszerű elengedni az anyukájukat, de az óvónénik vigyáznak rájuk, mint a történetben a bölcs bagoly. Az új kincsek pedig a pajtások, új élmények.

Ha úgy érzed, csemetéd nem figyel rád mesélés közben, akkor is mond tovább neki nyugodtan. Hidd el, eljut hozzá a hangod.

Egy mese nem biztos, hogy azonnal kiváltja a kívánt hatást, de ha tetszik a gyermekünknek, érdemes többször elmesélni. Nagyobb gyerekekkel akár el is lehet játszani, vagy lerajzolni. Attól függ, melyik gyermek, mit szeret.

A legfontosabb, hogy legyen egy jó közös élményetek, ami feltölt Titeket szeretettel, vidámsággal, jó érzésekkel. 🙂

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/baba-gyermek-ter%C3%BClet%C3%A9n-l%C3%A1ny-f%C5%B1-1851485/

Egyszer volt, hol nem volt, kerek e világon élt egyszer egy kis mozdony. Egy erős, fürge gőzmozdony, akit Elemérnek hívtak.

Elemér nagyon szerette járni a világot. Szép, komótosan pöfögött és döcögött erdőkön, mezőkön át. Két dolgot élvezett igazán: leszáguldani a lejtőkön és kincseket gyűjteni.A vagonjaiba különböző érdekes dolgokat rakott. Szép, színes kavicsokat, különleges tobozokat, kagylókat, botokat. Már hat vagonja volt, mind tele az ő féltett kincseivel. Ezekkel a kincsekkel nem játszott, nem készített belőlük semmit Elemér. Csak cipelte magával. Soha nem akasztotta volna le egyik vagonját sem.

Egy nap azonban egy magas és meredek hegy lábához érkezett.

– Nem baj, – gondolta Elemér – erős vagyok, fel tudok ezen menni.

Neki is indult, hogy átmenjen a hegyen. Teljes gőzzel elindult előre, de a hegy közepénél nem tudott továbbmenni. Túl nehéz volt a sok rakománya. Nem tudta felhúzni a kis mozdony a hat teli vagont.

Ekkor arra repült egy bagoly. A csőrében egy hatalmas kagylót hozott.

Leszállt Elemér mellé.

– Mi történt veled, kis mozdony? Nem tudsz felmenni a hegyre? – kérdezte a bagoly.

– De, csak nagyobb lendület kell. – válaszolta Elemér és visszatolatott.

Lendületet vett és nekiiramodott. Pöfögött, zakatolt, ahogy csak bírta, de a hegy közepénél most sem jutott tovább.

– Túl sok a rakományod – szólalt meg a bagoly. – Üríts ki néhány vagont.

– Azt nem lehet! – kiáltotta dühösen Elemér. – Ezek a féltett kincseim!

– Hát jó, te tudod – válaszolta a bagoly. Már éppen felreppent volna, amikor Elemér észrevette a csőrében a kagylót.

– Mi van a csőrödben? – kérdezte Elemér.

– Még nem mutattam? Ez egy varázs kagyló. Emeld a füledhez és hallgass bele! – mondta a bagoly és odaadta a kagylót Elemérnek.

Elemér belehallgatott. A szája tátva maradt.

– De hiszen ez a Mancs őrjárat! A kedvenc mesém! – kiáltotta Elemér. – Ilyen kagyló nekem is kell!

– Ha átmész a hegyen, a tengerpartra jutsz. Azon a parton találod meg ezeket a varázs kagylókat. Rengeteg kagyló van ott és mindegyikben másik mesét találsz.

– De én nem tudok átmenni – mondta szomorúan Elemér. – Hozol nekem?

– Tudok egy jobb ötletet! – felelte a bagoly. – Üríts ki legalább két vagont és akkor át tudsz menni a hegyen.

– Azt nem lehet, ezek az én kincseim! – válaszolta riadtan Elemér. Még belegondolni is rossz volt, hogy kidobálja a kavicsait, kagylóit, tobozait.

– Segítek Elemér – ajánlotta fel a bagoly. – Válogassuk ki azokat a kagylókat, amelyek már úgyis töröttek.

– Rendben – válaszolta szomorúan Elemér.

Sokáig pakoltak a bagollyal, míg végre sikerült két vagont kiüríteni. Elemér azt is megengedte, hogy a kavicsok és a tobozok közül is dobjanak ki.

Még szomorkodott a kidobott kincsek miatt, de nekivágott a hegyoldalnak. Végre sikerült feljutnia a hegy tetejére! Onnan egyenesen a varázskagylókhoz száguldott. Sorra hallgatta a meséket. Mielőtt tovább indult volna, Elemér kiürített még két vagont. Így lett bőven hely a varázskagylók számára. Azóta utazás közben mindig meséket hallgat Elemér.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/a-vonat-mozdony-utaz%C3%A1s-sz%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-1728537/

A fiam beteg volt. Nem tudtunk kimenni a lakásból a szeles napok miatt. Kezdtem teljesen befeszülni. Sokat töprengtem, meditáltam, írtam. Az a kérdés foglalkoztatott, mi kell a boldogsághoz, hogyan folytassuk az utunkat.De nem jött válasz, mert feszült voltam.

Mielőtt összevesztem volna mindenkivel, gyorsan elmentem futni. 🙂 A Nap végre sütött és a szél sem nagyon fújt.
Hallgattam a zenémet, csöndre, meditálásra vágytam. Meg persze több beszélgetésre, kapcsolódásra. 🙂

De azért most inkább csöndet szerettem volna.

Nem jött össze. Gondoltam felmegyek az Alagút tetejére (Pécsett élek), onnan szemlélődök. Ott egyetemisták ünnepeltek valamit. Hát jó, megláttam egy szimpatikus lépcsősort.
Kálvária domb! Pont nekem való. Merenghetek a lezárásokon, búcsúkon. Ősz van, miért ne tenném. A kapu zárva volt.

De mellett megpillantottam egy kisebb kaput, ami nyitva állt. Bementem. Kicsit csalódtam. A kálvária dombot nem lehetett igazán látni, mert kőfal választott el tőle. Néhány padot láttam, fákat. És még egyedül se voltam, hogy meditálhassak.

Még volt egy kanyar, gondoltam benézek a mögé is. Majdnem elsírtam magam. Ugyanis a képen látható helyre érkeztem. A Nyolc Boldogság Terasza egy gyönyörű kilátó! Ha Pécsen jársz, keresd meg!

Végül a család férfi tagjai is utánam jöttek és nagyon szép délutánt töltöttünk együtt.

Az üzenet, amit kaptam: Célba értem. Itt a boldogság, nem kell tennem érte semmit, csak elfogadnom, átéreznem.

Te mit tehetsz a boldogságodért? Azt amit én! Kérd és fogadd el! Ha ez még nem megy olyan könnyen, akkor beszélgessünk róla: https://fedezdfelmagad.hu/60-perc-figyelem-es-szeretet-%f0%9f%92%9e/

Szeretettel: Edit

Sok anya panaszkodik arról, hogy magányos, sokat van egyedül, nincs kitől segítséget kérnie. Sokan költöznek távol az otthonuktól, családjuktól, barátaiktól. A másik gyakori probléma, hogy a régi barátoknak nincsenek gyermekeik és így a gyerekneveléssel kapcsolatos kétségekről, nehézségekről nem tud velük beszélgetni az anya. Legalábbis nem azt kapja egy ilyen beszélgetéstől, amire vágyik.

De mire vágynak az anyák, akik magányosságra panaszkodnak?

• Arra, hogy felnőtt témákról is beszélgethessenek.
• Arra, hogy amikor a gyermeknevelési kétségeiket megosztják valakivel, akkor az illető ne kiossza és mindent jobban tudjon, hanem erősítse meg az anyát abban, hogy az ő gyermekének ő tudja a legjobban, hogy mire van szüksége.
• Arra, hogy megerősítsék abban, hogy jól csinálja.
• Kedves, dicsérő szavakra.
• Énidőre.
• Arra, hogy abban segítsenek nekik, amit kérnek és ne abban, amit a “segítő” személy jónak gondol.

Mit tehetsz Te, mint anyuka, hogy ez a helyzeted változzon?

• Ami a legfontosabb, ne mantrázd magadnak, hogy milyen magányos vagy. Helyette mondj ehhez hasonló mondatokat: napról napra több és mélyebb kapcsolatom van. Ettől természetesen nem fognak másnap öten becsengetni. Neked is tenned kell érte. Keress hozzád közelálló témájú baba klubokat. (A babának teljesen mindegy, mi a téma. Ha egészséges, fejlődik magától is. Csak érezzétek jól magatokat.)
• Emeld fel a fejed, amikor az utcán sétálsz. Nézz mások szemébe és beszélgess.
• Keress olyan anyás online csoportokat, ahol a Te gondolkodásodhoz közelálló anyák lehetnek. És írd ki, hogy beszélgetnél, játszótereznél, kávéznál valakivel. Hidd el, sokan vannak egyedül!
• Keress olyan helyeken barátokat, ahol eddig nem próbáltad. Ne csak a rokonaidban, régi barátaidban gondolkozz.

A közösség fontos. A kapcsolatok az élet minden területén segítenek, építenek. Néhány héttel ezelőtt beszélgettem egy 92 éves hölggyel. Érdekes volt hallgatni, ahogy mesélt a régi időkről. Háború volt, mégis jobban szerette, mint a jelent. Azt mondta azért, mert volt egy összetartó társaság akikkel mindig jól, biztonságban érezték magukat.

Edith Eva Eger is erről beszélt az egyik felvételen, amit hallgattam. Úgy élte túl a koncentrációs tábort, hogy csapatot alkottak.

Most erre biztatlak Téged is! Vedd körül Magad olyan személyekkel, akiknek a társaságában jól érzed Magad!

Ha szívesen beszélgetnél erről a témáról, vagy más nehézségedről és kisgyermekes anyuka vagy, akkor kattints IDE. Egy szuper és ingyenes lehetőséget mutatok.

Szeretettel: Edit

 Kép forrása: Photo by Yuri Levin on Unsplash

Mi jut eszedbe erről a három szóról?

Nekem először az ugrott be, nem mindegy, hova rakom a vesszőt.

• Anya, vagy ember

Megszületik a gyermek és az anya csak anyává válik. Lesznek rokonok, barátok, akik őt már észre sem veszik, csak az aranyos babát (később pedig azt, hogyan rontja el az anya azt a cuki babát).

De ezekre a kívülről jövő üzenetekre mi, anyák, döntjük el, hogy hogyan válaszolunk. Beállunk a ránk aggatott szerepbe és megszűnünk nőnek, érző felnőtt embernek lenni, vagy hangot adunk annak, hogy mi is itt maradtunk, ezen a Földön. Kezdő anyáknak ez nehéz dolog, hiszen kevés jó mintát látni. Amikor egy ismertebb nő nyíltan szép mer lenni szülés után, nyíltan nő mer lenni, rögtön támadni kezdik. Nehéz olyan közösséget találni, ahol a támogató szeretet kapjuk meg. De talán hiába is kapnánk rengeteg jó szót, ha nem tudjuk meghallani azokat, nem hisszük el.

Egy gyermek születése nagy változás az életünkben, amit kezelnünk kell, amivel foglalkoznunk kell. Magunknak kell először kimondani, NŐ vagyok, ember vagyok, gyermek vagyok… Rengeteg szerepünk van és ezekhez még több érzés, gondolat, hiedelem tartozik. A nagy változások hatására úgy érezhetjük, egy nagy káosz vesz körül minket. Így leegyszerűsítjük és leszünk csak anyák. De aztán a többi szereplőnk is jelentkezni kezd. Mi pedig kezdjük egyre rosszabbul érezni magunkat. Feszültek leszünk, türelmetlenek, szomorúak és ha nem változtatunk, egyre rosszabb lesz.

A jó hír az, hogy KÉPES VAGY változtatni! Ma már sok helyen lehet segítséget kérni és szerencsére egyre több anya kér is. Számomra nagy megtiszteltetés, ahogy tanúja lehetek annak, hogyan változtok Ti, anyák. Elhatározzátok, hogy ebből a körből kiléptek és elindultok a boldogság felé. Nagyon bátrak vagytok!

Annak, aki még nem indult el, üzenem:

• Anya vagy, ember!

Anya lettél, nem háztartási robot, nem mártír, akinek mindent fel kell áldoznia. Tudom miről beszélek, ezt nekem is be kellett látnom. A fiam remekül elvan nélkülem is egy rövid ideig, aztán sokkal többet nevetünk közösen, ha én jól vagyok. A házimunka is jobban megy, ha tele vagyok energiával, jól érzem magam a bőrömben.

Keresd meg azt, ami igazán feltölt Téged!

Ha nem találod, vagy kibeszélnéd a problémáidat, akkor pedig gyere és beszélgessünk!

60 perces beszélgetés ingyen!
A témát Te hozhatod! A figyelmet én adom!
Azért adok ötleteket:
– gyakran vagy türelmetlen
– feszült vagy
– nincs kivel megbeszélni a nehézségeidet
Részletek itt: https://fedezdfelmagad.hu/60-perc-figyelem-es-szeretet-%f0%9f%92%9e/

Várlak szeretettel: Edit

Képek forrása: pixabay.com

Ahogy hallgatom az embereket, olvasom a híreket, mindenhol azzal találkozom, kezdődik a tanév, véget ért a nyár. Sokan panaszkodnak. Gondoltam, mutatok néhányat az ősz ajándékai közül, hogy vidámabbak legyenek a napjaink.

• A fák színesek lesznek, csodás kavalkádot láthatunk a közelükben.
• Beérnek termények, gyümölcsök. Lehet aratni, szüretelni. És nem csak a szó szerinti értelemben. Biztosan sokat dolgoztál magadon idén. Itt az ideje, hogy megállj és megdicsérd magad az elért változásokért, a fejlődésért.
• Lehet gyűjtögetni: színes faleveleket, gesztenyét, makkot. Majd ezekből lehet alkotni.
• Alkothatsz szebbnél szebb mandalákat, de egyszerű állatkákat, képeket is. Alkothatsz egyedül, vagy a gyermekeddel együtt. Így egy közös családi élményt is szerezhettek.

Most nem mondok külön mozdulatot. Inkább azt javaslom, tartózkodj, kirándulj minél többet. Töltődj fel a természet energiáival! A kirándulások közben pedig lehet gyűjtögetni, hogy az esős napokon alkothass. Az elmélyült alkotó tevékenység segít ellazulni, közelebb kerülni önmagunkhoz. Ami fontos, ne értékeld az elkészült művedet! Ha a gyermekeddel alkotsz, akkor az övét, vagy a közöset sem. Élvezzétek az alkotást.

Egy közös kirándulás gyerekkel az erdőben megtaníthat arra is, hogy megtanuljuk újra értékelni az apró dolgokat. Hiszen nekik kincs a gesztenye, a falevél és a botok is. Vegyünk róluk jó példát. 😉

Ha az őszi feltöltődéshez nem elég a kirándulás és az alkotás, hanem ki is beszélnéd magadból a nehézségeidet, szeretnél időt és figyelmet kapni, akkor most egy remek lehetőséget ajánlok Neked.

Kisgyerekes anyukáknak egy óra online beszélgetést ajánlok fel, hogy felvértezhessék magukat az esősebb, szürkébb napokra is. Részletekért írj az edit@fedezdfelmagad.hu címra, vagy kövess Facebookon is küldj üzenetet messengeren!

Várlak szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/%C3%BAt-erd%C5%91-%C3%A9vad-%C5%91sz-fall-fekv%C5%91-1072823/

Az anyává válás nem egyszerű. Ráadásul nem is úgy van az, hogy egyszer csak anya leszek, aztán mindent tudok. Az anyává válás egy folyamat, amelyben mindig tanulhatunk, tanulnunk kell valami újat. És a legtöbbet magunkról. Mert hiába tanulom meg a tankönyvből, hogy mikor és hogyan kell szoptatni, fürdetni, altatni, bánni egy gyermekkel, az én gyermekemnél az nem válik be. Aztán meghallgatom a szakértőket, a szomszéd néniket, mert mindenki tudja, hogyan kell felnevelni az én gyermekemet. És szépen lassan elfelejtem, hogy csak azt az egy személyt nem kérdeztem meg, aki valóban tudhatja, mi kell az én gyerekemnek. A GYERMEKEMET. Mert pici és nem beszél, de attól még tudja, mire van szüksége. Csak rá kell figyelnem. CSAK RÁ. De egy pici gyermek hangját csak akkor fogom jól  meghallani, ha tudok csendben lenni. Tudok csak kettőnkre figyelni és nem a külső elvárásokra.

A mai világ, információ áradat nem könnyíti ezt meg. Kicsit böngészek az interneten, körülnézek a közösségi oldalakon és látom, mindenki tökéletes anya, csak én nem. Jobb napjaimon átfut az agyamon, hogy ha olyan jó anya, akkor hogy az ördögben van ideje ennyi szívmelengető idézetet kiírni. Én ugyanis megfeszülök, akkor se marad se időm, se kedvem. Mert szorongat az érzés, hogy nem adtam eleget a gyermekemnek. Mert ma nézettem mesét vele, mert főznöm kellett. Nézettem mesét vele, mert beszélni szerettem volna valakivel, pedig megírták, hogy az mennyire ártalmas. Önző lennék?

Már nagyobb a gyermekem, nem rágódok annyit a meséken. Ma viszont újra szörnyű anyának érzem magam. Nem volt időm főzni. Gyors ételt adtam neki. (De ezt csak Neked súgom meg, amúgy nagyon szégyenlem.)

Ma pedig kiabáltam vele. Ma sok rossz emlék jutott az eszembe, zaklatott volt a lelkem. Aztán egy óvatlan pillanatban elfogyott a türelmem. Rákiabáltam. Ő megijedt, hiszen nem szoktam ilyet tenni. Ettől persze még rosszabbul érzem magam.

Aztán rájövök, ez így nem mehet tovább. Félre a könyvekkel, félre a jó tanácsokkal. Félre a közösségi oldalakkal.

Ránézek a gyermekemre és mosolyog. Maszatos az egészségtelen fagyijától. Koszos mindene a homoktól, sártól. Majd ezt mind belém törli és már együtt vagyunk koszosak. És együtt nevetünk.

Együtt éljük meg az élet apró örömeit, bánatait. Együtt éljük meg a nagy örömöket, fájdalmakat is. Ma már nem zavar, ha mások látnak minket hangosan nevetni, sáros pocsolyákban ugrálni. Nem zavar, ha látnak minket sírni, veszekedni. 

Szeretném megmutatni másoknak is, milyen szép is az élet, ha engedünk a szabályokból, ha felébresztjük önmagunkban a gyermeket és játszunk egy nagyot.

Szeretettel: Edit