Fedezd fel Magad!

Sokan panaszkodnak arra, hogy kevés az önbizalmuk. Egyrészt azért is, mert nem abban szocializálódtunk, hogy folyamatosan adjunk egymásnak pozitív, vagy építő jellegű visszajelzést. Másfelől azért is kevés lehet az önbizalmunk, mert csak sodródunk az árral és nem tudatosan építjük magunkat. Nem jutalmazzuk meg egy-egy erőfeszítések által elért sikereket. Azt pedig pláne nem, ha nem értük el a vágyott eredményt, de akkor is meg mertünk tenni valamit, amitől tartottunk.

Anyaként még inkább eltűnnek az életünkből a pozitív visszajelzések és az elért sikereknek az öröme. Ha olyan szerencsés vagy, hogy várnak vissza egy jó munkahelyen, akkor “csak élvezned kell” az anyaságot. Legalábbis mindenki ezt mondja. Most nem abba szeretnék belemenni, hogy mi minden hárul egy anyára és mitől lehet neki nehéz. Legyen ma az a témánk, hogy mitől lehet könnyebb.

Ez pedig a célkitűzés. Írd össze, hogy miket szeretnél elérni, amíg otthon vagy a gyermekeddel. Ha tényleg várnak vissza a szeretett munkahelyeden, anyagilag minden megvan, akkor is találhatsz célokat.

Például fejlődhetsz az önismeret területén. Megváltoztathatsz olyan szokásaidat, amik zavarnak. Elindulhatsz az úton, hogy olyan ember legyél, amilyen mindig is szerettél volna. Hiszen úgyis otthon vagy egész nap és ráérsz bekattansz, ha nem foglalkozol magaddal.

Ahhoz, hogy ezt elérd, nem szükséges napi 20 percet meditálni szigorúan elalvás előtt és 60-at jógázni ébredéskor. Mert úgyis felborulnak a napok, amikor jön egy fog, egy vírus, egy front… Úgysem jut minden nap egyformán időd önmagadra.

Milyen a jó cél?

• lépned kell érte, de nem túl nagyot (ha hegymászó szeretnél lenni, de eddig csak az Alföldön túráztál, ne a Himalájával kezd, csak a szomszédos dombbal)
• megegyezik az értékrendeddel
• pontos (nem türelmesebb akarok lenni, hanem kiabálás helyett, érveket fogok felhozni viták közben)
• mérhető (ki tudod pipálni)
• támogat Téged és másoknak sem árt

Hogyan tudsz jó célokat kitűzni?

• lásd magad olyannak, amilyenné válni szeretnél
• lásd magad mások szemével, képzeld el, ők milyennek látnak, mikor elérted a kívánt változásokat

Ha szeretnél részletesebben foglalkozni a célkitűzéssel, csatlakozz a zárt Facebook csoporthoz, amit édesanyáknak hoztam létre: https://www.facebook.com/groups/229898017751633/

Amennyiben személyes segítséget szeretnél kérni, próbálj ki egy ingyenes coaching alkalmat: https://fedezdfelmagad.hu/60-perc-figyelem-es-szeretet/

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/photos/travel-destination-peak-adventure-3518769/

Senki nem született profi anyának, apának, nagymamának, nagypapának. Ezek mind olyan szerepek, amit tanulni kell, méghozzá folyamatosan. Mert ahogy a gyermek egyre nagyobb lesz, úgy változnak a szülői, nagyszülői feladatok, szerepek.

De nem csak tanulni kell, hanem kommunikálni is. Méghozzá sokat. Amihez nem vagyunk hozzászokva. Azokról a témákról, amik konfliktushoz vezetnek, vagy nem beszélünk, vagy úgy, hogy az veszekedésekhez, vádaskodásokhoz vezet és nem megoldásokhoz. Sem otthon, sem az iskolában nem tanulták a szüleink, nem tanultuk mi és nem tanulják a gyermekeink, hogyan kell érvekre támasztott vitát felépíteni. De ha ezt mégis tudjuk, akkor is akadhatnak bőven nehézségek.

Mert egy ilyen helyzetben mindenki a saját történetéből, élményeiből építkezik.

Hogy ezeket a falakat, kommunikációs nehézségeket lebonthassuk, legelőször önmagunkon kell dolgozni. Tudatosítani, mire is vágyunk valóban és miért, hogyan érhetjük azt el. Ebben segít az önismeret.

Aztán gyakoroljuk a kommunikációt. Ehhez most adok néhány ötletet:

• nagyon pontosan fogalmazz. Ne azt mond, figyelj rám többet. Azt mond, amiből érzed, hogy többet Rád figyel a társad. (Például: tedd le kérlek a telefonod, mikor beszélgetünk.)
• legyél következetes. Mert ha csak időről időre kérsz dolgokat, még ráfogják, hogy a Hold állásához, vagy a menstruációs ciklusodhoz van köze. 😉
• amit kérsz másoktól, azt add meg Te is Önmagadnak! Az előző példánál maradva, figyelj Magadra! Vedd észre, mikor mire van szükséged és tegyél Magadért.
• ne vádaskodj, ne védekezz. Csak a konkrét helyzetre koncentrálj és a jövőre.
• A lényeget se felejtsd el, GYAKOROLJ! Kommunikálj sokat máshogy, mint ahogy eddig tetted!

És mit csinálj, amíg tanuljátok, szokjátok az új szerepeket?

Hát ÉLVEZD az életet! A napjaitokat, a szép pillanatokat. De ne csak úgy, hogy örülsz egy-egy szép virágnak, mosolynak. Hanem élvezd nagyon. Egy jó vígjáték, egy vidám zene és sok táncolás. Vagy kirándulj! Bármi, amit igazán szeretsz!

Ha szeretnél többet tanulni önmagadról, a kommunikációról, csatlakozz a csoportomhoz: https://www.facebook.com/groups/229898017751633/

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/anya-baba-boldog-mosolyg%C3%B3s-ny%C3%A1r-84628/

Influenza szezon van. A gyerekek megbetegszenek. Köztudott, hogy mikor közösségbe kerülnek, akkor eleve gyakrabban, könnyebben betegszenek meg. Hozzá kell szoknia az immunrendszerüknek a közösséghez. Nincs ezzel semmi baj. Az orvosok sem tudnak csodaszereket adni, amiktől mindig egészséges a gyermekünk. Akkor miért kellene nekünk, anyáknak tudni a varázsfőzet receptjét?

Mégis sok anya hiszi azt, valamit rosszul csinál, ha gyakran beteg a gyereke, vagy lassan gyógyul. Ettől még nehezebb ez az időszak.

Ilyenkor eleve fáradtabbak vagyunk, mert nem alszik jól a gyermekünk, sokszor kell felkelni hozzá. Nem tudunk kimenni, hiányzik a társaság és ettől is frusztráltabbakká válunk.

És akkor jönnek a “megmondóemberek”. Mert ők jól tudják, hogy mi, mai anyák nem jól csináljuk a dolgunkat. Nem adtunk elég ruhát a gyerekre, vagy túl sokat adtunk rá. Nem voltunk eleget vele a friss levegőn, vagy túl sokat voltunk kint. Nem evett elég vitamint, vagy nem jó vitamint evett. Aztán mikor megtörtént a baj, nem vittük időben orvoshoz, vagy túl hamar elvittük, minek az a sok gyógyszer.

Tehát, teljesen mindegy, mit csinálunk, az csak rossz lehet.

Mitől lenne jobb mégis ilyenkor nekünk, anyáknak?

1. Tudatosítsd, hogy ezen a korszakon minden gyerek átmegy.
2. Gondolj arra, ilyenkor leginkább az kell a gyermekednek, hogy nyugodtan vele legyél. Szeresd. Nem kell más.
3. Olvassatok összebújva meséket, találj ki Te mesét, vagy énekelj. Varázsoljátok magatokat egy csodálatos világba.
4. Ha tudsz, kérj segítséget, hogy legalább egy kicsit kimozdulhass, sétálhass, friss levegőt szívhass.
5. Nem kell mindenkinek megmondani, hogy beteg a gyerek.
6. Ha nem tudod elkerülni, hogy elmondd egy “megmondóembernek”, akkor kérd meg, hanyagolja a beszólásokat. Ha ez nem megy, miközben vele beszélsz, gondolj az 1. pontra.
7. A rendrakás megvár. Pihenj Te is. Foglalkozz magaddal is. Azzal nem segítesz, ha kimerülsz.
8. Nevess! A nevetés gyógyít. Nézz vígjátékot, hallgass kabarét.

Ha van jól bevált módszered, ami segít magabiztosabbnak maradni betegségek idején, akkor azt oszd meg velünk. 🙂

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/emberek-n%C5%91-anya-gyermek-baba-l%C3%A1ny-2566854/

A napokban már gondolkoztam rajta, hogy vajon miért nem élünk azzal, amire annyira büszkék vagyunk. A magyar nyelv sokszínűségével. A közösségi médiában bőven látni posztokat, amik arról szólnak, milyen kifejező a nyelvünk. Akkor vajon miért nem használjuk?

Ma reggel vittem az oviba a fiamat. Ő futóbiciklivel ment a járdán, gyorsan én futottam utána, de már nem voltam elég közel. Láttam, hogy tolat ki egy autó az udvarból, de későn vettem észre. A fiam átszáguldott mögötte, meg persze én is. Még meg tudott állni, nem lett gond. Én szóltam a fiamnak, ezentúl erre jobban oda kell figyelnünk. És mentünk volna be az oviba. De a sofőr kiabálni kezdett velem. Nem emlékszem mindenre, mert nagyon megijedtem. De az megmaradt, hogy rögtön azt vágta a fejemhez, hogy még én fogok haragudni. Erre azt mondtam, nem haragszom, megijedtem. Többire nem emlékszem, csak arra, hogy az egyik anyuka beterelt az oviba. Köszönöm, neki. Jobb volt így. 🙂

De megmaradt bennem a kérdés, hogy a pillanatnyi érzéseinkre, miért nem használunk többféle kifejezést? Rögtön hibáztatni kezdjük a másikat, pedig akár ő is tehetne fel egy tolatásjelző csipogót, vagy kamerát, hiszen magas a kerítése. Mi is mehettünk volna lassabban. De itt nem az a lényeg. Ami megtörtént, az megtörtént. De ha akkor kiszáll az autójából és odajön, megkérdezi, hogy hogy vagyunk, elmondja, mennyire megijedt és megkér, legközelebb lassabban menjünk, mindenki számára jobban indult volna a reggel.

Vagy én nyugodt tudok maradni és csak annyit mondok, ezt beszéljük meg szépen, ne az autóból kiabálva a gyerekek előtt. De amikor megijedünk, nehezen gondolkozunk higgadtan, hiszen ezek mélyről jövő reflexek, indulatok. Ezt talán még könnyebb is lenyelni. Már tudom, még van miért meditálni, folytatni az önismereti utamat. 😉

De nem csak ezen a téren nem használjuk ki a nyelvünk lehetőségeit.

Rossz anya, rossz gyerek, jó anya, jó gyerek. Ennyi. Mintha a fáradt, energikus, zavarodott, elveszett, kétségbeesett, türelmes, türelmetlen, céltudatos, következetes, kimerült, éhes, vidám, kreatív, alapos, figyelmes, dekoncentrált, kedves… szavaink nem is léteznének.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy ezek állapotok és nem állandó jelzők. Változhatnak egyik pillanatról a másikra. Ne írjuk le se önmagunkat, se másokat egy-egy jelzővel. Hiszen sokszínűek vagyunk és ez így van jól. 

Nekünk, felnőtteknek a feladatunk, hogy megmutassuk a gyermekeinknek, színes a világ. De ahhoz ismerni kell önmagunkat. Tudni kell, mi zajlik éppen bennünk. Sokkal tudatosabban kell élnünk. Hogy amikor valaki szembejön ijedten, zavarodottan, összetörten, akkor ne mondjuk azt, hogy ő rossz. És ez ott kezdődik, hogy nem mondjuk önmagunkra sem.

“Anya olyan béna volt.” Ezt felejtsük el. Anya fáradt volt, nem figyelt, ezernyi érzés kavarog benne. Mutassuk ezt meg önmagunknak, a gyermekünknek és a világnak egyaránt. Akkor majd lesz miről beszélgetni, lesz megoldása a problémáinknak.

Én már eljutottam odáig, hogy amikor leejt valamit a fiam, vagy agresszív lesz, akkor meg tudom kérdezni tőle, mi történik vele, mi zajlik benne. És eljutottam odáig, amikor én kiabálok, akkor el tudom neki mondani, hogy miért teszem azt. Persze, miután lenyugodtam. És tudom, általában mi kell ahhoz, hogy lenyugodjak, ha nincs olyan szerencsém, hogy áll mellettem valaki, aki utat mutat. De ez több éves önismereti munkámba került. És mérhetetlen büszkeséggel tölt el, amikor a 4 és fél éves fiam elém áll és az érzéseiről beszél. Ilyenkor azt érzem, volt értelme a sok energiának, pénznek, amit ebbe az önismereti munkába fektettem.

Holnap szilveszter. Jönnek az újévi fogadalmak. Bár egyre többektől hallom, hogy inkább nem tesz, mert eddig se sikerült betartania.

Ha Te sem szeretnél újévi fogadalmat tenni, de mégis változtatnál az életeden, változni szeretnél, akkor olvass tovább! 😉

Hunyd be a szemed. Képzeld el, hogy elérted, amire vágysz. Elégedett vagy az alakoddal, rendszeresen mozogsz, egészségesen élsz. Elég időd jut önmagadra, a szeretteidre. Az otthonod harmonikus, melegséggel teli. A munkádat szereted. Reggelente örömmel, életkedvvel telve ébredsz.Képzelj el egy teljes napot ebben az új életben! Miben változtál? Mit teszel másképp, mint korábban?

Amikor újra kinyitod a szemed, válassz ki egy olyan szokást, amit meg is valósítanál. És kezd el! Hamarosan január elseje lesz. Ahhoz, hogy egy új szokás beépüljön, körülbelül 30 napra van szükség. Január pont elég is lesz rá! 🙂 Aztán ha van kedved, az év minden hónapjában beépíthetsz egy új szokást, így a következő év végére garantáltan sok változásról fogsz tudni beszámolni.

Ami segít, hogy sikerüljön beépíteni:

• pozitív legyen az új szokásod
• ne erővel ragaszkodj hozzá. Ha egy nap kimarad, ne ostorozd magad. Fogadd el és másnap folytasd
• jó, ha minden nap ugyanabban a napszakban teszed, de ha neked ez nem megy, az is rendben van
• tehetsz ki emlékeztetőt, vagy beállíthatod a telefonod is, hogy tuti ne felejtsd el
• legyen reális. Ha tudod, hogy sokat dolgozol, vagy kisgyermekkel vagy otthon, akkor ne napi két óra mozgás legyen, csak mondjuk 10-20 perc

Új szokás bármi lehet. Mozgás, több vizet inni, olvasás, írás, tényleg bármi, ami segít Téged, hogy elérd a céljaid.

Ha még több ötletre, vagy támogatásra vágysz, akkor csatlakozz az Anya dédelgető csoporthoz Facebookon!

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/keresztez%C5%91d%C3%A9s-nyomvonal-sassi-2831047/

Advent első gyertyája a hitet jelképezte. A második a reményt hirdeti.

Vallási, spirituális vonatkozásban sok cikket lehet olvasni a témában. Én most gyakorlati oldalról szeretném megközelíteni.

A remény szép és szükséges dolog. Amikor szeretnénk elérni valamit az életben, akkor nem mindegy, hogy remény van a szívünkben és bízunk a sikerben, a támogatásban, vagy félünk attól, hogy nem sikerül. Mert a félelem blokkol. Amikor félünk, kevésbé tudunk a megoldásra gondolni. Amikor remélünk, akkor viszont felébred a kreativitásunk, vidáman beszélgetünk másokkal, akik segíthetnek…

Nagyon könnyű azt mondani, hogy válasszuk a reményt a félelem helyett. Most mutatok néhány tippet, hogy ne csak mondani legyen könnyű.

• Ne várjuk el, hogy elmúlik a félelem. Akkor is haladjunk a célunk felé, ha félünk.
• Koncentráljunk a célunkra és arra a jóra, amit ad, amikor elérjük.
• Beszélgessünk olyan emberekkel, akik hisznek bennünk. (Olyanokkal ne, akik szintén félnek!)
• Adjunk reményt másnak! Mutassuk meg valakinek, hogy van jóság a világban. Ehhez elég lehet egy kedves mosoly, egy jó szó, mikor valaki padlón van. Ettől mi is a jóra kezdünk koncentrálni.
• Vegyünk mély levegőt és koncentráljunk az előttünk álló feladatra, lépésre. Egyszerre csak egyre!
• Keressük a jót, a szeretetet! Figyeljünk arra, milyen hírek árasztják el az üzenőfalunkat, a mindennapjainkat.
• Tegyük a környezetünket olyanná, hogy jól érezzük magunkat benne. Kezdjük ezt akár kis lépésekkel, apró díszekkel.
• Olvassunk. Egy jó regény, csodákra képes! 😉

Várd a Karácsonyt úgy, hogy a szívedet szeretettel, hittel, reménnyel töltöd meg félelem helyett. Hidd el, ez a legszebb ajándék Önmagad és a családod számára is!

Szeretettel: Edit

Bárhová megyünk, ünnepre készülő emberekkel találkozunk. Vidám karácsonyi zene, színes fények, vásárok, forralt bor. Minden szép és ünnepi.
Látjuk a nehéz sorsú embereket, a sok jótékonysági gyűjtést. Olvasunk az egyedül élő idősek magányáról.
Közben látjuk, hogy nekünk mindenünk megvan. Család, meleg otthon, díszek, ajándékok. De még sincs kedvünk az ünnepekhez. A készülődést az utolsó pillanatra hagyjuk. Nem is értjük, miért.

Aztán leülünk és elgondolkodunk rajta. Talán a következő lista segít, hogy megtaláljuk a saját okunkat:
– Rossz emlékek miatt. Már gyermekkorunkban is csak kirakat volt a Karácsony. Csak szépnek nézett ki, de több volt a veszekedés, mint a kedves szó.
– Elvesztett szeretteink miatt.
– Párkapcsolati problémák miatt.
– Mert nehezen szakadunk ki a hétköznapok szürkeségéből, nehézségeiből.
– Mert minden ebédet, vacsorát végig kell ülni akkor is, ha nem szeretetet kapunk.
– Mert nem vagyunk őszinték még magunkhoz sem.

Abban a tudatban élünk, Karácsonykor mosolyogni kell, boldognak kell lennünk. De addig nem leszünk, míg nem ismerjük el a nehézségeinket, nem nézünk szembe a fájdalmainkkal.
Ez nem azt jelenti, hogy Karácsonykor végig sírni kell. De ha elejtünk néhány könnycseppet, nem tesszük tönkre senki ünnepét.
Sőt, még van három hetünk az adventi időszakból. Takarítsuk ki a szívünket is. Írjuk ki, ami fáj, mondjuk ki. Sírjunk, legyünk dühösek. Aztán menjünk el sétálni, futni, rajzoljunk, írjunk, hívjuk fel egy barátunkat… Tegyük azt, amitől jobban érezzük magunkat.
Ezután már mosolyogni, nevetni is könnyebb lesz.

Szeretettel: Edit

Kisgyermekeddel vagy otthon és beszélnél a nehézségeidről? Csatlakozz csoportunkhoz: https://www.facebook.com/groups/229898017751633/

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/j%C3%A9g-crystal-crystal-snowflake-1065155/

Már napok óta keresem az ötletet, milyen adventi naptárral lepjem meg a fiamat. A csokis nem tetszik, egyébként is kap csokit, amikor megkívánja. Apró tárgyakat nem vennék, mert nem férünk be a lakásba. Végül eszembe jutott az az ötlet, hogy élményekkel töltöm meg az adventi naptárat. 🙂 (Aztán majd megírom, a fiamnak is tetszett-e.)

24 kis zsákocska (vagy összehajtogatott papír, amit időm enged) felakasztva. Mindegyikben egy-egy közös kis élmény. Férjem javaslatára az élmények ismétlődni fognak. Időnként nem árt, ha tanulunk apától lazaságot, könnyebb megoldásokat. 😉

Szeretettel és minőségi idővel készülünk a Szeretet Ünnepére.

Az élmények:

1. egy hatalmas családi ölelés
2. plusz egy mese elalvás előtt
3. egy karácsonyi dísz elkészítése
4. videótelefonálás valakivel, akit választ
5. közös legózás
6. barkácsolás apával
7. muffin sütés
8. futóbiciklizés a pályán
9. anya kilövése az űrbe (játszótéri játék 😉 )
10. farmos játék apával
11. Mancs őrjáratos játék anyával
12. palacsinta sütés
13. családi rajzolás, alkotás
14. buli, amihez ő rakhatja össze a zenéket
15. bunker építés

Te milyen élményeket tennél a Ti naptáratokba?

Egyébként írás közben azon gondolkoztam, készítek egyet férjemnek is, ő pedig nekem. Már csak páromat kell rávenni. 😉

Ha Te is készítesz, oszd meg velünk az Anya dédelgető csoportban Facebookon. Amennyiben hiányoznak ötletek, akkor is csatlakozz, adjunk egymásnak! 🙂

A képen látható adventi naptárat Drávainé Németh Eszter varrta.

Szeretettel: Edit

Írhattam volna tovább, hogy fiatalok, de igazából nem velük van a bajom. (Mellesleg 30 évesen még én is fiatalnak érzem magam. Talán ezért is lep meg, mikor az én korosztályom kezdi szidni a mai fiatalokat. 😕) Még mielőtt eldobnád felém a virtuális kövedet, az összes időssel és középkorúval sincs problémám.

Problémám azzal van, ahogyan beszélnek a fiatalokkal, fiatalokról, rólunk.

Reggel egy olyan cikket dobott elém a Facebook, ami arról szólt, miért nem tudnak a mai fiatalok gyereket nevelni. Megmutatni nem tudom, mert kb. a harmadik mondatnál úgy felhúztam magam, hogy bezártam az ablakot és a telefonom nem meri még egyszer előhozni. 😀

A lényeg (amit gyakran hallok és olvasok), nem tudunk gyereket nevelni, mert félünk a saját gyerekeinktől, nincs elég önbizalmunk és egyébként is… Nem folytatom a sort, szerintem mindenki tudja, miről beszélek.

Felmerült bennem a kérdés, ha az a generáció annyira szuperül tudott gyereket nevelni, akkor mi miért félünk és miért nincs önbizalmunk? A fantasztikus nevelés eredményeképpen nem egy tökéletes generációnak kéne éppen kibontakoztatni a tehetségét, tudását?

“- Nem akarok hibát elkövet, Gerry.

– Akkor sajnos rossz fajba születtél”

Ez a párbeszéd a P.S. I Love You című filmben hangzik el. Teljesen egyetértek vele. Emberek vagyunk, hibázunk. Hibázunk szülőként, gyerekként, párként, barátként, minden szerepünkben. És sajnos ezt nagyon nehezen fogadjuk el. Ahogy az idősebbek is nehezen fogadják el, amikor ők hibáznak, nem tökéletes minden. Így nehéz kommunikálni. Ismerjük be, mindannyian hibázunk. Hibázik az anyukánk, hibázunk mi, hibázni fog a lányunk.

A közösségi média tömve van azzal, hogy a mai fiatalok mennyire nem becsülik az időseket, a szüleiket. De amikor valakit pellengérre állítunk ismeretlenül, fogalmunk sincs, mi történt vele. Lehet, hogy az anyja alkoholista volt, hogy verték, hogy csak szimplán nem értek rá foglalkozni vele? Attól, hogy megértjük, hogy a szülőknek sokat kellett dolgozni, még nem kaptuk meg azt a szeretet, figyelmet, amire vágytunk. Szerintem ezt elismerni nem hálátlanság. Ez tény.

Ahogy tény az is, hogy attól senki nem lesz jobb anya, ha folyamatosan az orra alá dörgölik, hogy ő milyen rosszul csinálja.

Úgyhogy most innen kérem a kedves, idősebb hölgyeket és urakat, hogy ne szidják a mai anyákat. Nekik is megvannak a nehézségeik. Inkább dicsérjék meg azt, amiben nagyon jók.

Dolgozzunk önmagunkon, tanuljunk meg kommunikálni, hogy elkerüljük a nézeteltéréseket. Hogy lányaink már nyugalomban nevelhessenek gyermekeket. Hogy a generációk között elfogadás és bizalom épüljön.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/a-n%C5%91k-bar%C3%A1tn%C5%91-term%C3%A9szet-s%C3%A9ta-3394510/

Jó szülőként igyekszünk minél több dolgot megtanítani a gyermekeinknek. Most nézzük meg, mi az, amit mi tanulhatunk tőlük.

1. Elmélyülni. Amikor egy gyermek játszik (és a felnőttek nem zavarják), akkor igazán bele tud mélyedni. Kisebb babák pedig hosszú percekig képesek csak a kezeiket figyelni. Mintha más nem is létezne a világon. Csak egy dologra összpontosít. Te képes vagy erre? Főleg akkor, ha az az egy dolog még hasznosnak sem tűnik? Képzeld el, hogy csak ülsz egy padon és nézed az égen úszó felhőket. Meddig tudnál elmélyülten azokra koncentrálni?
   Miért fontos az elmélyülés? Mert akkor találkozhatsz a szíveddel, a lelked legmélyével. És bár haszontalannak tűnik hosszasan bámulni a felhőket, nem tudhatod, mit látsz meg közöttük. 😉
2. Kíváncsiság. Amikor egy gyermek kíváncsi, nincsenek tabuk. Simán beletúr akár a szemetesbe is. Persze Neked nem kell feltétlenül azt turkálnod. 🙂 De ne hagyd, hogy a kíváncsiságodnak, a felfedezési vágyadnak túl gyakran határt szabjanak a tabuk. Sok olyan téma van, amiről nem szívesen beszélünk, olvasunk. A szexualitás, a halál, a pénz, a gazdagság. Pedig ezek éppúgy természetes részei az életünknek, mint a táplálkozás. És receptekről teljes nyugalommal szoktunk beszélgetni. Itt az ideje, hogy a többi témában is ilyen nyíltak legyünk. A gyermeked is fog kérdezni és ne a szégyen érzetét akard továbbadni neki. Szexualitás témakörben ajánlom Cserháti-Herold Janka videóit. Én nagy rajongója vagyok.
3. Kérdezni. Ha már felébresztettük magunkban a kíváncsiságot, ideje kérdezni. Az én fiam szinte mindenre visszakérdez, amiről beszélünk. Ez már sok felismerést hozott számomra. Mi már annyira természetesnek veszünk dolgokat, hogy el sem gondolkozunk rajta, hogy miért történik úgy, vagy mi miért cselekszünk úgy. Figyelj a gyermekedre és gondold végig, hogy a szokásaid még segítenek-e téged, vagy már akadályoznak.
4. Nevetni a szíved mélyéből a legapróbb dolgokon. Amikor még csak néhány hónapos volt a fiam, percekig nevetett azon, hogy hason fekve mozgatom a lábam. Te mikor nevettél utoljára egy hatalmasat a semmin?
5. Bátran élvezni az életet. A napokban azt figyeltem, a “jól neveltség” kedvéért, hogyan szoktatom le arról a fiam, hogy jól érezze magát. Úgy döntöttem, inkább tanulok tőle és kevesebbet foglalkozom azzal, mit gondolnak mások. Amíg nem ártok a cselekedeteimmel senkinek, addig had nevessek hangosan az utcán. És a fiam is nyugodtan kiabálhat a játszótéren, hiszen azért megyünk, hogy kiadja a feszültséget. Panelben lakunk. Valahol neki is ki kell tombolnia magát. És valahol nekünk is. Úgyhogy mielőtt legközelebb rászólnál a gyermekedre, hogy ne kiabáljon a játszótéren (sok ilyet látok), inkább kiabálj vele Te is. Érezzétek jól magatokat!

Hozz ki még többet a kapcsolatotokból! Gyere el az Anya dédelgetőbe! November 13-án az online térben találkozunk, vagy november 9-én Pécsett.

Várlak szeretettel: Edit 🙂

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/fi%C3%BA-anya-csal%C3%A1d-a-mom-bubor%C3%A9kok-2935723/