Fedezd fel Magad!

Holnap szilveszter. Jönnek az újévi fogadalmak. Bár egyre többektől hallom, hogy inkább nem tesz, mert eddig se sikerült betartania.

Ha Te sem szeretnél újévi fogadalmat tenni, de mégis változtatnál az életeden, változni szeretnél, akkor olvass tovább! 😉

Hunyd be a szemed. Képzeld el, hogy elérted, amire vágysz. Elégedett vagy az alakoddal, rendszeresen mozogsz, egészségesen élsz. Elég időd jut önmagadra, a szeretteidre. Az otthonod harmonikus, melegséggel teli. A munkádat szereted. Reggelente örömmel, életkedvvel telve ébredsz.Képzelj el egy teljes napot ebben az új életben! Miben változtál? Mit teszel másképp, mint korábban?

Amikor újra kinyitod a szemed, válassz ki egy olyan szokást, amit meg is valósítanál. És kezd el! Hamarosan január elseje lesz. Ahhoz, hogy egy új szokás beépüljön, körülbelül 30 napra van szükség. Január pont elég is lesz rá! 🙂 Aztán ha van kedved, az év minden hónapjában beépíthetsz egy új szokást, így a következő év végére garantáltan sok változásról fogsz tudni beszámolni.

Ami segít, hogy sikerüljön beépíteni:

• pozitív legyen az új szokásod
• ne erővel ragaszkodj hozzá. Ha egy nap kimarad, ne ostorozd magad. Fogadd el és másnap folytasd
• jó, ha minden nap ugyanabban a napszakban teszed, de ha neked ez nem megy, az is rendben van
• tehetsz ki emlékeztetőt, vagy beállíthatod a telefonod is, hogy tuti ne felejtsd el
• legyen reális. Ha tudod, hogy sokat dolgozol, vagy kisgyermekkel vagy otthon, akkor ne napi két óra mozgás legyen, csak mondjuk 10-20 perc

Új szokás bármi lehet. Mozgás, több vizet inni, olvasás, írás, tényleg bármi, ami segít Téged, hogy elérd a céljaid.

Ha még több ötletre, vagy támogatásra vágysz, akkor csatlakozz az Anya dédelgető csoporthoz Facebookon!

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/keresztez%C5%91d%C3%A9s-nyomvonal-sassi-2831047/

Rengeteg karácsonyi film szól arról, hogy ilyenkor csodák történnek. Ez csak rózsaszín maszlag, vagy tényleg létezik Karácsonyi csoda?

Akár merre mentem, mindenhol találkoztam emberekkel, akik nem akarnak karácsonyozni. Már előre elegük van belőle. Bevallom, sokáig nekem se jött meg a hangulatom hozzá. Gondoltam, bepróbálkozom egy sablonos karácsonyi filmmel. Nem lett sokkal jobb. De elgondolkoztam rajta. Valami kell, hogy legyen benne, ha már ennyi film készült róla.

Elkezdtem elképzelni, milyen lesz itthon a Karácsonyunk. Csak hárman leszünk szenteste férjemmel és fiammal. Valami ünnepet mégis varázsolnom kéne, hiszen fiam még csak négy és fél éves, így neki fontos a hangulat. Aztán rájöttem, nekem is. Az egyetlen esélyem, hogy élvezzem az idei ünnepet az, ha adok a külsőségekre. Mert lehet, hogy a Karácsony csak a szeretetről szól és nem a rengeteg ételről és az ajándékokról, de azért valljuk be őszintén, vágyunk valami szépségre, különlegességre mi, felnőttek is. Mert a lelkünk mélyén ott él egy gyermek, akinek jól esik a csoda, a játék, az önfeledt nevetés és a szépen feldíszített fa.

Tavaly Karácsonykor még a fiam kedvéért mosolyogtam, díszítettem fát, tettem úgy, mintha szép lenne az ünnep, mintha tényleg lenne csoda. (Visszagondolva volt is, csak én akkor nem vettem észre. De ez egy másik történet.) Idén elhatároztam, önmagamért fogom tudatosan keresni a szépet, az örömöt és a csodát.

A tavalyi év nagyon nehéz volt számomra. Kevéssel Karácsony előtt ment el nővérem, akit nagyon szerettem. Előtte sem rajongtam az ünnepekért. Túl sok volt a feszültség. Mindenki meg akart felelni mindenkinek. Évekkel ezelőtt elkezdtem járni az önismeret útját. Kezdtem megtalálni önmagamat, felépíteni szépen az életemet. Saját családom lett. Kezdett a Karácsony is egyre szebb lenni. Legalábbis azok a napok, mikor kettesben, majd hármasban voltunk. Kezdtem megbékélni az ünnepekkel.

Aztán ahogy közeledett a tavalyi Karácsony, már a lelkem mélyén tudtam, nem lesz olyan, mint a többi. És úgy is lett. Elment az, aki a legközelebb állt hozzám. És pont decemberben.

Igyekeztem egyensúlyban megélni a gyászt és fiam kedvéért az ünnepet. De én nagyon nem voltam jól. Nem is voltam jelen igazán. Aztán már januárban megláttam, mit tanít ez a helyzet nekem. Sokat foglalkoztam korábban önismerettel, mégis még mindig túlzottan érdekelt mások véleménye. Elhatároztam, ezen változtatni fogok. Az élet túl rövid ahhoz, hogy félretegyem a saját igényeimet, hogy hagyjam, mások lazán átgázoljanak rajtam. Tovább dolgoztam magamon. És idén már a saját kedvemért várom a csodát Karácsonykor.

Mi számomra a csoda? A szép, megélt pillanatok. Szép környezetben, szép ruhában és természetesen a fiammal és a férjemmel közösen. És egyedül is. Leülök majd egyedül és csak nézem a színes fényeket. Látom, ahogy ragyognak és tudom, nem csak kívül, hanem bennem, a szívemben is ragyog a fény. Mert már egyre többször itt vagyok. Igazán a jelenben. Látom és érzékelem azt, ami körülöttem van. Nem a múlt fájdalma, vagy a jövőtől való félelem foglalkoztat. Hanem az, amim van. Mert ha másunk nincs is, szívünk mindannyiunknak van. És egy fényt mindannyian láthatunk ragyogni. A saját szeretetünk fényét.

Kövess itt, a blogon, vagy iratkozz fel a hírlevelemre, hogy Neked is megmutathassam azokat a technikákat, amiket én is használtam, használok, hogy örömmel töltsenek el a mindennapok.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/kar%C3%A1csony-kar%C3%A1csonyi-bauble-star-2939314/

“Ne szólj szám, nem fáj fejem.”

Hallottam én is ezt a közmondást oly sokszor gyermekkoromban. Felmerült bennem a kérdés, vajon hányan még?

Vasárnap nem írtam meg a bejegyzést advent harmadik vasárnapjáról. Mert elképedve néztem a tudósításokat. Megérintett. Megérintett, hogy nők álltak elől és férfiak. Együtt, emberek. Emberek, akik szeretnék elmondani a gondolataikat, véleményüket. Akik ki mernek állni és elmondani, akkor is, ha nem tudják, milyen fogadtatásban fognak részesülni (vagy tudják, csak bíznak benne, hogy lesz, aki melléjük áll és együtt megmutathatják, hogy mindenkinek szabad hallatni a hangját).

Sokat gondolkoztam rajta, megírjam-e ezt a posztot. Mert nem szeretnék politizálni. De úgy gondolom, ez már nem politika. Sok mindenről szólnak az elmúlt napok eseményei. Én most azokról írok, amik engem a legmélyebben megérintettek.

Az első a tisztelet. Ez a szó számomra nem csak azt jelenti, hogy előre köszönök az idősebbeknek. Számomra a tisztelet az, hogy meghallgatok másokat, igyekszem megérteni (nem kell egyetérteni!) az ő nézőpontjukat is, de attól még megtarthatom a saját véleményem és ezt ők is elfogadják. Nagyon fontosnak tartom a tisztelettel kapcsolatban, hogy amíg nem tiszteljük önmagunkat, addig másokat sem fogunk tudni igazán. Ha hagyjuk, hogy mindent lenyomjanak a torkunkon, akkor nem tiszteljük önmagunkat. De véleményem szerint még a másikat sem. És itt elértem a második, számomra nagyon fontos értékhez.

Ez a bizalom. Azzal, hogy szó nélkül elfogadok mindent, amit a másik fél mond, nem bízok meg benne. Nem bízok abban, hogy ő eléggé érett ahhoz, hogy megértsen. Nem feltételezem róla, hogy képes helytállni egy konfliktus során, hogy képes érveken alapuló párbeszédet folytatni. (Azért, hogy valóban képes legyen rá, csak ő tud tenni.)

És már el is érkeztem az utolsó gondolatomhoz ebben a témában most. Ez pedig a felelősség kérdése. Mert az szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy változás történhessen a világban. Mindannyian más eszközökkel rendelkezünk, mást tudunk tenni. Van, aki a szomszéd néninek ad egy szép napot és van, aki sok embert érhet el. De mind tudunk tenni! A legfontosabb az, hogy önmagunkban erősítsük a békét, harmóniát (nem a tompultságot!) és a szeretetet!

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/emberek-n%C5%91-rali-tiltakoz%C3%A1s-unite-2575608/

Advent első gyertyája a hitet jelképezte. A második a reményt hirdeti.

Vallási, spirituális vonatkozásban sok cikket lehet olvasni a témában. Én most gyakorlati oldalról szeretném megközelíteni.

A remény szép és szükséges dolog. Amikor szeretnénk elérni valamit az életben, akkor nem mindegy, hogy remény van a szívünkben és bízunk a sikerben, a támogatásban, vagy félünk attól, hogy nem sikerül. Mert a félelem blokkol. Amikor félünk, kevésbé tudunk a megoldásra gondolni. Amikor remélünk, akkor viszont felébred a kreativitásunk, vidáman beszélgetünk másokkal, akik segíthetnek…

Nagyon könnyű azt mondani, hogy válasszuk a reményt a félelem helyett. Most mutatok néhány tippet, hogy ne csak mondani legyen könnyű.

• Ne várjuk el, hogy elmúlik a félelem. Akkor is haladjunk a célunk felé, ha félünk.
• Koncentráljunk a célunkra és arra a jóra, amit ad, amikor elérjük.
• Beszélgessünk olyan emberekkel, akik hisznek bennünk. (Olyanokkal ne, akik szintén félnek!)
• Adjunk reményt másnak! Mutassuk meg valakinek, hogy van jóság a világban. Ehhez elég lehet egy kedves mosoly, egy jó szó, mikor valaki padlón van. Ettől mi is a jóra kezdünk koncentrálni.
• Vegyünk mély levegőt és koncentráljunk az előttünk álló feladatra, lépésre. Egyszerre csak egyre!
• Keressük a jót, a szeretetet! Figyeljünk arra, milyen hírek árasztják el az üzenőfalunkat, a mindennapjainkat.
• Tegyük a környezetünket olyanná, hogy jól érezzük magunkat benne. Kezdjük ezt akár kis lépésekkel, apró díszekkel.
• Olvassunk. Egy jó regény, csodákra képes! 😉

Várd a Karácsonyt úgy, hogy a szívedet szeretettel, hittel, reménnyel töltöd meg félelem helyett. Hidd el, ez a legszebb ajándék Önmagad és a családod számára is!

Szeretettel: Edit

Bárhová megyünk, ünnepre készülő emberekkel találkozunk. Vidám karácsonyi zene, színes fények, vásárok, forralt bor. Minden szép és ünnepi.
Látjuk a nehéz sorsú embereket, a sok jótékonysági gyűjtést. Olvasunk az egyedül élő idősek magányáról.
Közben látjuk, hogy nekünk mindenünk megvan. Család, meleg otthon, díszek, ajándékok. De még sincs kedvünk az ünnepekhez. A készülődést az utolsó pillanatra hagyjuk. Nem is értjük, miért.

Aztán leülünk és elgondolkodunk rajta. Talán a következő lista segít, hogy megtaláljuk a saját okunkat:
– Rossz emlékek miatt. Már gyermekkorunkban is csak kirakat volt a Karácsony. Csak szépnek nézett ki, de több volt a veszekedés, mint a kedves szó.
– Elvesztett szeretteink miatt.
– Párkapcsolati problémák miatt.
– Mert nehezen szakadunk ki a hétköznapok szürkeségéből, nehézségeiből.
– Mert minden ebédet, vacsorát végig kell ülni akkor is, ha nem szeretetet kapunk.
– Mert nem vagyunk őszinték még magunkhoz sem.

Abban a tudatban élünk, Karácsonykor mosolyogni kell, boldognak kell lennünk. De addig nem leszünk, míg nem ismerjük el a nehézségeinket, nem nézünk szembe a fájdalmainkkal.
Ez nem azt jelenti, hogy Karácsonykor végig sírni kell. De ha elejtünk néhány könnycseppet, nem tesszük tönkre senki ünnepét.
Sőt, még van három hetünk az adventi időszakból. Takarítsuk ki a szívünket is. Írjuk ki, ami fáj, mondjuk ki. Sírjunk, legyünk dühösek. Aztán menjünk el sétálni, futni, rajzoljunk, írjunk, hívjuk fel egy barátunkat… Tegyük azt, amitől jobban érezzük magunkat.
Ezután már mosolyogni, nevetni is könnyebb lesz.

Szeretettel: Edit

Kisgyermekeddel vagy otthon és beszélnél a nehézségeidről? Csatlakozz csoportunkhoz: https://www.facebook.com/groups/229898017751633/

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/j%C3%A9g-crystal-crystal-snowflake-1065155/

Az első adventi koszorút 1839-ben készítette Johann H. Wichern, német evangélikus lelkész. Azon még 24 gyertya állt. Azóta már csak négyet gyújtunk. Minden vasárnap egyet, míg végül elérkezik a Karácsony. (Wikipédia)

Az advent a várakozás időszaka. Ezalatt az idő alatt készülhetünk az ünnepekre. Szerencsére egyre többen újra azt látják benne, hogy kitisztíthatjuk, kidíszíthetjük az otthonainkat, a lelkünket és a kapcsolatainkat. Nem szabadna, hogy ez a négy hét arról szóljon, hogy felhalmozzuk az ajándékokat, a húszféle süteményt és végül idegesek, feszültek legyünk.

Szóljon arról, hogy elcsendesedünk. Figyelünk a szívünkre. Elengedjük a régi fájdalmakat, sebeket. Megbocsátunk önmagunknak, másoknak. Majd mire elérkezik a Karácsony, addigra szeretet, harmónia és öröm tölt el minket.

Ebben segít a négy gyertya és azok üzenete.

A keresztény kultúrában az első gyertya a hit jelentését hordozza. A hit azt jelenti, akkor is bízunk valami létezésében, amikor nincs kézzel fogható bizonyítékunk. Számomra a vallás és a hit nem ugyanazt jelenti. Én hiszek abban, hogy a szíve mélyén minden emberben megtalálható a szeretet és minden cselekedet mögött ott van (vagy a szeretet, vagy a félelem, hogy nem kapjuk azt meg). A mi dolgunk az, hogy figyeljünk a saját szívünkre és szeretetből és ne félelemből cselekedjünk.

Higgyünk abban, hogy amit mi adunk a világnak, arra szüksége van! Akármilyen apró jó cselekedetet teszel, az sokszorosan hat a többi emberre. Ahhoz, hogy bátran cselekedj jót, szükség van arra, hogy bízz önmagadban. Érezd, hogy a szeretet motivál.

Az életünk során sokszor utasították el azt, amit mi szeretetből tettünk volna. Időnként még büntetést is kaptunk érte. De nem szabad, hogy elhiggyük, rosszak vagyunk. Itt az ideje, hogy ezeket a régi sérelmeket elengedjük és újra előcsalogassuk azt a szeretettel és bizalommal teli, könnyen kapcsolatot teremtő belső gyermekünket.

Itt van néhány tipp, ami segíthet ebben:

• írd fel a jó tulajdonságaidat
• írd fel azokat a tetteidet, amikre büszke vagy
• gyűjts be elismerést másoktól
• adj elismerést másoknak
• gondolj végig olyan helyzeteket, amikor Te a szívedből adtál, mégsem fogadták jól. Gondold végig, mi lehetett az oka. Tényleg Veled volt a baj? Vagy az időzítéssel? Vagy a másik nem tudta jól fogadni, mert valamilyen nehézség volt az életében?
• nevess, játssz, táncolj felszabadultan

Szeretettel: Edit