Írhattam volna tovább, hogy fiatalok, de igazából nem velük van a bajom. (Mellesleg 30 évesen még én is fiatalnak érzem magam. Talán ezért is lep meg, mikor az én korosztályom kezdi szidni a mai fiatalokat. 😕) Még mielőtt eldobnád felém a virtuális kövedet, az összes időssel és középkorúval sincs problémám.
Problémám azzal van, ahogyan beszélnek a fiatalokkal, fiatalokról, rólunk.
Reggel egy olyan cikket dobott elém a Facebook, ami arról szólt, miért nem tudnak a mai fiatalok gyereket nevelni. Megmutatni nem tudom, mert kb. a harmadik mondatnál úgy felhúztam magam, hogy bezártam az ablakot és a telefonom nem meri még egyszer előhozni. 😀
A lényeg (amit gyakran hallok és olvasok), nem tudunk gyereket nevelni, mert félünk a saját gyerekeinktől, nincs elég önbizalmunk és egyébként is… Nem folytatom a sort, szerintem mindenki tudja, miről beszélek.
Felmerült bennem a kérdés, ha az a generáció annyira szuperül tudott gyereket nevelni, akkor mi miért félünk és miért nincs önbizalmunk? A fantasztikus nevelés eredményeképpen nem egy tökéletes generációnak kéne éppen kibontakoztatni a tehetségét, tudását?
“- Nem akarok hibát elkövet, Gerry.
– Akkor sajnos rossz fajba születtél”
Ez a párbeszéd a P.S. I Love You című filmben hangzik el. Teljesen egyetértek vele. Emberek vagyunk, hibázunk. Hibázunk szülőként, gyerekként, párként, barátként, minden szerepünkben. És sajnos ezt nagyon nehezen fogadjuk el. Ahogy az idősebbek is nehezen fogadják el, amikor ők hibáznak, nem tökéletes minden. Így nehéz kommunikálni. Ismerjük be, mindannyian hibázunk. Hibázik az anyukánk, hibázunk mi, hibázni fog a lányunk.
A közösségi média tömve van azzal, hogy a mai fiatalok mennyire nem becsülik az időseket, a szüleiket. De amikor valakit pellengérre állítunk ismeretlenül, fogalmunk sincs, mi történt vele. Lehet, hogy az anyja alkoholista volt, hogy verték, hogy csak szimplán nem értek rá foglalkozni vele? Attól, hogy megértjük, hogy a szülőknek sokat kellett dolgozni, még nem kaptuk meg azt a szeretet, figyelmet, amire vágytunk. Szerintem ezt elismerni nem hálátlanság. Ez tény.
Ahogy tény az is, hogy attól senki nem lesz jobb anya, ha folyamatosan az orra alá dörgölik, hogy ő milyen rosszul csinálja.
Úgyhogy most innen kérem a kedves, idősebb hölgyeket és urakat, hogy ne szidják a mai anyákat. Nekik is megvannak a nehézségeik. Inkább dicsérjék meg azt, amiben nagyon jók.
Dolgozzunk önmagunkon, tanuljunk meg kommunikálni, hogy elkerüljük a nézeteltéréseket. Hogy lányaink már nyugalomban nevelhessenek gyermekeket. Hogy a generációk között elfogadás és bizalom épüljön.
Szeretettel: Edit
Kép forrása: https://pixabay.com/hu/a-n%C5%91k-bar%C3%A1tn%C5%91-term%C3%A9szet-s%C3%A9ta-3394510/
Ha érdekesnek találtad a cikket, megköszönöm, ha megosztod! :)
Ha szeretnél még többet olvasni a témában, vagy közösséget találni, látogass el Facebook oldalamra is.
Instagramon pedig IDE kattintva találsz meg.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: