Fedezd fel Magad!

Már napok óta keresem az ötletet, milyen adventi naptárral lepjem meg a fiamat. A csokis nem tetszik, egyébként is kap csokit, amikor megkívánja. Apró tárgyakat nem vennék, mert nem férünk be a lakásba. Végül eszembe jutott az az ötlet, hogy élményekkel töltöm meg az adventi naptárat. 🙂 (Aztán majd megírom, a fiamnak is tetszett-e.)

24 kis zsákocska (vagy összehajtogatott papír, amit időm enged) felakasztva. Mindegyikben egy-egy közös kis élmény. Férjem javaslatára az élmények ismétlődni fognak. Időnként nem árt, ha tanulunk apától lazaságot, könnyebb megoldásokat. 😉

Szeretettel és minőségi idővel készülünk a Szeretet Ünnepére.

Az élmények:

1. egy hatalmas családi ölelés
2. plusz egy mese elalvás előtt
3. egy karácsonyi dísz elkészítése
4. videótelefonálás valakivel, akit választ
5. közös legózás
6. barkácsolás apával
7. muffin sütés
8. futóbiciklizés a pályán
9. anya kilövése az űrbe (játszótéri játék 😉 )
10. farmos játék apával
11. Mancs őrjáratos játék anyával
12. palacsinta sütés
13. családi rajzolás, alkotás
14. buli, amihez ő rakhatja össze a zenéket
15. bunker építés

Te milyen élményeket tennél a Ti naptáratokba?

Egyébként írás közben azon gondolkoztam, készítek egyet férjemnek is, ő pedig nekem. Már csak páromat kell rávenni. 😉

Ha Te is készítesz, oszd meg velünk az Anya dédelgető csoportban Facebookon. Amennyiben hiányoznak ötletek, akkor is csatlakozz, adjunk egymásnak! 🙂

A képen látható adventi naptárat Drávainé Németh Eszter varrta.

Szeretettel: Edit

Nem terveztem Mikulás ajándékokról írni. Rengetegen megteszik és ráadásul mindenhol Mikulás csomagokba lehet botlani. De pénteken Drávainé Németh Eszternél jártam a Csipetkékben. Megmutatta a zsákokat, amiket Mikulásra varrt. Megihlettek. 🙂

A kicsi gyerekeknek, babáknak sokszor a csomagoló a legnagyobb ajándék. Akkor miért ne lehetne az egy “örök” darab? A képen látható zsákok vászonból készültek. Így megmaradnak és az ünnepek után is lehet velük játszani, belepakolni.

Bevallom, én elég dühös tudok lenni a játékboltosokra, gyártókra, amikor a szülőkre (sokszor a gyanútlan nagymamákra) rátukmálnak (szebb szó nem jut eszembe) valami jó drága és haszontalan játékot, mert az fejleszt. Ezek a zsákok is. Gyógypedagógus is vagyok, hosszan tudnám ecsetelni, milyen területeket fejlesztenek, hányféleképpen lehet játszani velük. De ezeket inkább fedezzétek fel együtt a gyermekeitekkel és nevessetek nagyokat, érezzétek közben jól magatokat! Mert a közös nevetéseknél nincs nagyobb ajándék!

Mi kerüljön a zsákba? Egyszerű dolgok. Mert nem éri meg felhalmozni túl sok játékot. Én is észrevettem a fiamon, ha túl sok minden van elől, feszültté válik. Jobb a kevesebb.

Egyszer az egyik barátnőmtől kapott egy 200 Ft-os, kicsi mesekönyvet. Azóta olyanokat szoktunk venni. Imádjuk. Utazásnál, orvosnál, bárhol elő tudom venni, hiszen kb a kabátzsebbe befér. És máris lehet olvasni.

Azt javaslom, mikor vásárolsz, tudatosítsd magadban, hogy nem csak Te fogsz venni és nem csak erre az egy ünnepre ajándékot.

Szeretettel: Edit

Kép: Drávainé Németh Eszter

Az Egyesült Államokban közeleg a Hálaadás napja. Holnap lesz. Ez ott nagy ünnep, amit számtalan filmből is ismerhetünk. Azon gondolkoztam, vajon miért nem terjedt el nálunk is.

Szerintem ez egy nagyon szép ünnep. Hálát adni a szeretteinkért és azért, amink van.

Velem egy csodálatos dolog történt a napokban. Él egy ismerősöm az USÁ-ban. (Még egy éve sincs, hogy időnként váltunk néhány szót. Mert ugyanaz a vezetéknevünk és volt egy közös ismerősünk. De nem vagyunk rokonok.) Két napja kaptam egy üzenetet, amiben azt írta, hogy hálás, amiért megismerhetett engem és a családomat. Elsírtam magam. Nehéz napok vannak a hátam mögött. A legjobbkor jött ez az üzenet.

Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy adjunk hálát és ezt mondjuk is ki, írjuk is le!

Többen mondták nekem, hogy nem adnak hálát, mert nem vallásosak. De szerintem a hálaadáshoz nem kell vallásosnak lenni. Elmondani egy szerettednek, hogy hálás vagy érte, hogy ismered, szeretheted, ahhoz nem kell semmilyen vallás. És hidd el, ez mindenkinek jót tesz. A Te lelkednek is, mert rájössz, mennyi szeretet vesz körül. És annak is, akinek ezt mondod. Mert az ő szívét is megtöltheted szeretettel. Mivel a mi kultúránkban sokaktól távol áll ez a dolog, kezdheted nagyon piciben is. Ne mond ki hangosan. 😉 Akkor is hozzáad a kapcsolatotokhoz.

Most leírok egy rövid listát, hogy én kiért, miért adhatok hálát. Tudnék írni nagyon hosszút is, de ez nem egy regény. 🙂

• Hálás vagyok a fiamért. Megismerhetem, láthatom, ahogy kibontakoztatja a szárnyait.
• Hálás vagyok a férjemért. Mindig meglep az ötleteivel, megoldásaival.
• Hálás vagyok az anyukámért. közös kézműveskedésért.
• Hálás vagyok az apukámért. A közös kirándulásokért.
• Hálás vagyok a nővéremért. A közös “éjszakai bűnözésekért”.
• Hálás vagyok az öcséimért. A közös játékokért.
• Hálás vagyok önmagamért, az életemért. Azokért a csodákért, élményekért, amiket átélhetek.

Te miért vagy hálás? Oszd meg velünk!

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/heart-sz%C3%ADv-candle-szerelem-208257/

Írhattam volna tovább, hogy fiatalok, de igazából nem velük van a bajom. (Mellesleg 30 évesen még én is fiatalnak érzem magam. Talán ezért is lep meg, mikor az én korosztályom kezdi szidni a mai fiatalokat. 😕) Még mielőtt eldobnád felém a virtuális kövedet, az összes időssel és középkorúval sincs problémám.

Problémám azzal van, ahogyan beszélnek a fiatalokkal, fiatalokról, rólunk.

Reggel egy olyan cikket dobott elém a Facebook, ami arról szólt, miért nem tudnak a mai fiatalok gyereket nevelni. Megmutatni nem tudom, mert kb. a harmadik mondatnál úgy felhúztam magam, hogy bezártam az ablakot és a telefonom nem meri még egyszer előhozni. 😀

A lényeg (amit gyakran hallok és olvasok), nem tudunk gyereket nevelni, mert félünk a saját gyerekeinktől, nincs elég önbizalmunk és egyébként is… Nem folytatom a sort, szerintem mindenki tudja, miről beszélek.

Felmerült bennem a kérdés, ha az a generáció annyira szuperül tudott gyereket nevelni, akkor mi miért félünk és miért nincs önbizalmunk? A fantasztikus nevelés eredményeképpen nem egy tökéletes generációnak kéne éppen kibontakoztatni a tehetségét, tudását?

“- Nem akarok hibát elkövet, Gerry.

– Akkor sajnos rossz fajba születtél”

Ez a párbeszéd a P.S. I Love You című filmben hangzik el. Teljesen egyetértek vele. Emberek vagyunk, hibázunk. Hibázunk szülőként, gyerekként, párként, barátként, minden szerepünkben. És sajnos ezt nagyon nehezen fogadjuk el. Ahogy az idősebbek is nehezen fogadják el, amikor ők hibáznak, nem tökéletes minden. Így nehéz kommunikálni. Ismerjük be, mindannyian hibázunk. Hibázik az anyukánk, hibázunk mi, hibázni fog a lányunk.

A közösségi média tömve van azzal, hogy a mai fiatalok mennyire nem becsülik az időseket, a szüleiket. De amikor valakit pellengérre állítunk ismeretlenül, fogalmunk sincs, mi történt vele. Lehet, hogy az anyja alkoholista volt, hogy verték, hogy csak szimplán nem értek rá foglalkozni vele? Attól, hogy megértjük, hogy a szülőknek sokat kellett dolgozni, még nem kaptuk meg azt a szeretet, figyelmet, amire vágytunk. Szerintem ezt elismerni nem hálátlanság. Ez tény.

Ahogy tény az is, hogy attól senki nem lesz jobb anya, ha folyamatosan az orra alá dörgölik, hogy ő milyen rosszul csinálja.

Úgyhogy most innen kérem a kedves, idősebb hölgyeket és urakat, hogy ne szidják a mai anyákat. Nekik is megvannak a nehézségeik. Inkább dicsérjék meg azt, amiben nagyon jók.

Dolgozzunk önmagunkon, tanuljunk meg kommunikálni, hogy elkerüljük a nézeteltéréseket. Hogy lányaink már nyugalomban nevelhessenek gyermekeket. Hogy a generációk között elfogadás és bizalom épüljön.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/a-n%C5%91k-bar%C3%A1tn%C5%91-term%C3%A9szet-s%C3%A9ta-3394510/