Már nagyon sok könyvet elolvastam gyereknevelés témában, mert egy időben azt gondoltam, onnan tudom megtanulni, hogyan legyek jó anya. Aztán rájöttem, ha helyette lehiggadok és figyelek a fiamra, férjemre és magamra, akkor fogjuk jól érezni magunkat. Úgy gondoltam, mostanában nem olvasok többet a témában. Ez az elhatározás nem tartott sokáig. 🙂
Állandóan hajt a kíváncsiság. Kutatom, hogyan működnek az emberek, mitől tudunk boldogabbak, elfogadóbbak lenni. Emellett a másik vonzalmam a különböző kultúrák megismerése. Jessica Joelle Alexander és Iben Dissing Sandahl pont ezt a két területet ötvözi a Gyereknevelés dán módra című könyvükben. Bele is kezdtem az olvasásba. Még csak a 24. oldalon tartok, de már annyi minden megfogalmazódott bennem, hogy írnom kell. 🙂
A bevezetőben, rögtön az elején leírnak egy gondolatot. Pont erről beszélgettünk férjemmel néhány nappal ezelőtt. Az anyaságot is gyakorolni kell.
Jessica Joelle Alexander azt mondja, neki nem voltak anyai ösztönei, mindent tanulnia kellett. Én úgy éreztem, ugyan voltak, vannak anyai ösztöneim, de mélyen aludtak. Elnyomtam a megfelelési kényszeremmel. Ma már ritkábbak a nagy családok, így sokan kevésbé tapasztaltan vágunk bele az anyaságba. Mégis elvárjuk magunktól, hogy rögtön mindent tudjunk. (Ez egyébként az élet más területeire is igaz.)
Mi lehet ennek az oka?
- önbizalomhiány
- hozott minta (szülőktől is ezt láttuk)
- társadalmi elvárás (azonnal, mindent tudj, sok helyen sulykolják ezt belénk)
- félelem attól, hogy elítélnek, rosszat gondolnak rólunk (gyakran ezért nem merünk kérdezni sem)
- tele van az online világ “szuperanyákkal”
Még sok okot lehetne felsorolni. Remélem, Neked is beugrott legalább egy történet, ami segít, hogy megértsd, miért akarsz rögtön “szuperanya” lenni.
Most ezt engedd el! Soha nem leszel az, ahogy más sem. Mindannyian hibázunk. Lehetünk fáradtak, betegek, szomorúak, türelmetlenek… De lehet, hogy csak szimplán rossz napunk van. Ezekben az esetekben sorra teszünk meg olyan dolgokat, amikre azt mondtuk előtte, mi aztán soha. De ez nem baj. Majd legközelebb jobban fog menni.
Hallom, ahogy néhányan megjegyzik, könnyű ezt mondani. Tényleg az. 🙂
Én is átéltem. Nem változtam egyik napról a másikra. El kellett fogadnom azt, hogy hibázhatok. Attól a gyerekemnek semmi baja nem lesz. (Ha mégis, majd megoldjuk akkor. Előre nem tudom megvédeni mindentől.)
Most pedig jöjjön néhány tipp, hogy ne csak mondani legyen könnyű:
- amikor úgy érzed, rossz anya vagy, gondolj rá, hogy csak gyakorolnod kell
- amikor feszült helyzetben vagy, kezdj a légzésedre figyelni
- tegyél minél több olyan dolgot, amit szeretsz (sport, kávézás, olvasás, gyertyát gyújtani, tánc, zenehallgatás)
- beszélgess felnőttekkel (arra azért figyelj, hogy ne olyanokkal, akik kritizálnak, mindenbe beleszólnak)
- bátran kérj segítséget! Lelkileg sem egyszerű. Nem szégyen fordulni! Nálam egyszer 60 perces ingyenes beszélgetésre is jelentkezhetsz.
Szeretettel: Edit
Kép forrása: https://pixabay.com/hu/baba-anya-csecsem%C5%91-gyermek-n%C5%91-821625/
Ha érdekesnek találtad a cikket, megköszönöm, ha megosztod! :)
Ha szeretnél még többet olvasni a témában, vagy közösséget találni, látogass el Facebook oldalamra is.
Instagramon pedig IDE kattintva találsz meg.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: