A fiam beteg volt. Nem tudtunk kimenni a lakásból a szeles napok miatt. Kezdtem teljesen befeszülni. Sokat töprengtem, meditáltam, írtam. Az a kérdés foglalkoztatott, mi kell a boldogsághoz, hogyan folytassuk az utunkat.De nem jött válasz, mert feszült voltam.
Mielőtt összevesztem volna mindenkivel, gyorsan elmentem futni. 🙂 A Nap végre sütött és a szél sem nagyon fújt.
Hallgattam a zenémet, csöndre, meditálásra vágytam. Meg persze több beszélgetésre, kapcsolódásra. 🙂
De azért most inkább csöndet szerettem volna.
Nem jött össze. Gondoltam felmegyek az Alagút tetejére (Pécsett élek), onnan szemlélődök. Ott egyetemisták ünnepeltek valamit. Hát jó, megláttam egy szimpatikus lépcsősort.
Kálvária domb! Pont nekem való. Merenghetek a lezárásokon, búcsúkon. Ősz van, miért ne tenném. A kapu zárva volt.
De mellett megpillantottam egy kisebb kaput, ami nyitva állt. Bementem. Kicsit csalódtam. A kálvária dombot nem lehetett igazán látni, mert kőfal választott el tőle. Néhány padot láttam, fákat. És még egyedül se voltam, hogy meditálhassak.
Még volt egy kanyar, gondoltam benézek a mögé is. Majdnem elsírtam magam. Ugyanis a képen látható helyre érkeztem. A Nyolc Boldogság Terasza egy gyönyörű kilátó! Ha Pécsen jársz, keresd meg!
Végül a család férfi tagjai is utánam jöttek és nagyon szép délutánt töltöttünk együtt.
Az üzenet, amit kaptam: Célba értem. Itt a boldogság, nem kell tennem érte semmit, csak elfogadnom, átéreznem.
Te mit tehetsz a boldogságodért? Azt amit én! Kérd és fogadd el! Ha ez még nem megy olyan könnyen, akkor beszélgessünk róla: https://fedezdfelmagad.hu/60-perc-figyelem-es-szeretet-%f0%9f%92%9e/
Szeretettel: Edit
Ha érdekesnek találtad a cikket, megköszönöm, ha megosztod! :)
Ha szeretnél még többet olvasni a témában, vagy közösséget találni, látogass el Facebook oldalamra is.
Instagramon pedig IDE kattintva találsz meg.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: