Fedezd fel Magad!

Jó szülőként igyekszünk minél több dolgot megtanítani a gyermekeinknek. Most nézzük meg, mi az, amit mi tanulhatunk tőlük.

1. Elmélyülni. Amikor egy gyermek játszik (és a felnőttek nem zavarják), akkor igazán bele tud mélyedni. Kisebb babák pedig hosszú percekig képesek csak a kezeiket figyelni. Mintha más nem is létezne a világon. Csak egy dologra összpontosít. Te képes vagy erre? Főleg akkor, ha az az egy dolog még hasznosnak sem tűnik? Képzeld el, hogy csak ülsz egy padon és nézed az égen úszó felhőket. Meddig tudnál elmélyülten azokra koncentrálni?
   Miért fontos az elmélyülés? Mert akkor találkozhatsz a szíveddel, a lelked legmélyével. És bár haszontalannak tűnik hosszasan bámulni a felhőket, nem tudhatod, mit látsz meg közöttük. 😉
2. Kíváncsiság. Amikor egy gyermek kíváncsi, nincsenek tabuk. Simán beletúr akár a szemetesbe is. Persze Neked nem kell feltétlenül azt turkálnod. 🙂 De ne hagyd, hogy a kíváncsiságodnak, a felfedezési vágyadnak túl gyakran határt szabjanak a tabuk. Sok olyan téma van, amiről nem szívesen beszélünk, olvasunk. A szexualitás, a halál, a pénz, a gazdagság. Pedig ezek éppúgy természetes részei az életünknek, mint a táplálkozás. És receptekről teljes nyugalommal szoktunk beszélgetni. Itt az ideje, hogy a többi témában is ilyen nyíltak legyünk. A gyermeked is fog kérdezni és ne a szégyen érzetét akard továbbadni neki. Szexualitás témakörben ajánlom Cserháti-Herold Janka videóit. Én nagy rajongója vagyok.
3. Kérdezni. Ha már felébresztettük magunkban a kíváncsiságot, ideje kérdezni. Az én fiam szinte mindenre visszakérdez, amiről beszélünk. Ez már sok felismerést hozott számomra. Mi már annyira természetesnek veszünk dolgokat, hogy el sem gondolkozunk rajta, hogy miért történik úgy, vagy mi miért cselekszünk úgy. Figyelj a gyermekedre és gondold végig, hogy a szokásaid még segítenek-e téged, vagy már akadályoznak.
4. Nevetni a szíved mélyéből a legapróbb dolgokon. Amikor még csak néhány hónapos volt a fiam, percekig nevetett azon, hogy hason fekve mozgatom a lábam. Te mikor nevettél utoljára egy hatalmasat a semmin?
5. Bátran élvezni az életet. A napokban azt figyeltem, a “jól neveltség” kedvéért, hogyan szoktatom le arról a fiam, hogy jól érezze magát. Úgy döntöttem, inkább tanulok tőle és kevesebbet foglalkozom azzal, mit gondolnak mások. Amíg nem ártok a cselekedeteimmel senkinek, addig had nevessek hangosan az utcán. És a fiam is nyugodtan kiabálhat a játszótéren, hiszen azért megyünk, hogy kiadja a feszültséget. Panelben lakunk. Valahol neki is ki kell tombolnia magát. És valahol nekünk is. Úgyhogy mielőtt legközelebb rászólnál a gyermekedre, hogy ne kiabáljon a játszótéren (sok ilyet látok), inkább kiabálj vele Te is. Érezzétek jól magatokat!

Hozz ki még többet a kapcsolatotokból! Gyere el az Anya dédelgetőbe! November 13-án az online térben találkozunk, vagy november 9-én Pécsett.

Várlak szeretettel: Edit 🙂

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/fi%C3%BA-anya-csal%C3%A1d-a-mom-bubor%C3%A9kok-2935723/

Már nagyon sok könyvet elolvastam gyereknevelés témában, mert egy időben azt gondoltam, onnan tudom megtanulni, hogyan legyek jó anya. Aztán rájöttem, ha helyette lehiggadok és figyelek a fiamra, férjemre és magamra, akkor fogjuk jól érezni magunkat. Úgy gondoltam, mostanában nem olvasok többet a témában. Ez az elhatározás nem tartott sokáig. 🙂

Állandóan hajt a kíváncsiság. Kutatom, hogyan működnek az emberek, mitől tudunk boldogabbak, elfogadóbbak lenni. Emellett a másik vonzalmam a különböző kultúrák megismerése. Jessica Joelle Alexander és Iben Dissing Sandahl pont ezt a két területet ötvözi a Gyereknevelés dán módra című könyvükben. Bele is kezdtem az olvasásba. Még csak a 24. oldalon tartok, de már annyi minden megfogalmazódott bennem, hogy írnom kell. 🙂

A bevezetőben, rögtön az elején leírnak egy gondolatot. Pont erről beszélgettünk férjemmel néhány nappal ezelőtt. Az anyaságot is gyakorolni kell.

Jessica Joelle Alexander azt mondja, neki nem voltak anyai ösztönei, mindent tanulnia kellett. Én úgy éreztem, ugyan voltak, vannak anyai ösztöneim, de mélyen aludtak. Elnyomtam a megfelelési kényszeremmel. Ma már ritkábbak a nagy családok, így sokan kevésbé tapasztaltan vágunk bele az anyaságba. Mégis elvárjuk magunktól, hogy rögtön mindent tudjunk. (Ez egyébként az élet más területeire is igaz.)

Mi lehet ennek az oka?

• önbizalomhiány
• hozott minta (szülőktől is ezt láttuk)
• társadalmi elvárás (azonnal, mindent tudj, sok helyen sulykolják ezt belénk)
• félelem attól, hogy elítélnek, rosszat gondolnak rólunk (gyakran ezért nem merünk kérdezni sem)
• tele van az online világ “szuperanyákkal”

Még sok okot lehetne felsorolni. Remélem, Neked is beugrott legalább egy történet, ami segít, hogy megértsd, miért akarsz rögtön “szuperanya” lenni.

Most ezt engedd el! Soha nem leszel az, ahogy más sem. Mindannyian hibázunk. Lehetünk fáradtak, betegek, szomorúak, türelmetlenek… De lehet, hogy csak szimplán rossz napunk van. Ezekben az esetekben sorra teszünk meg olyan dolgokat, amikre azt mondtuk előtte, mi aztán soha. De ez nem baj. Majd legközelebb jobban fog menni.

Hallom, ahogy néhányan megjegyzik, könnyű ezt mondani. Tényleg az. 🙂

Én is átéltem. Nem változtam egyik napról a másikra. El kellett fogadnom azt, hogy hibázhatok. Attól a gyerekemnek semmi baja nem lesz. (Ha mégis, majd megoldjuk akkor. Előre nem tudom megvédeni mindentől.)

Most pedig jöjjön néhány tipp, hogy ne csak mondani legyen könnyű:

• amikor úgy érzed, rossz anya vagy, gondolj rá, hogy csak gyakorolnod kell
• amikor feszült helyzetben vagy, kezdj a légzésedre figyelni
• tegyél minél több olyan dolgot, amit szeretsz (sport, kávézás, olvasás, gyertyát gyújtani, tánc, zenehallgatás)
• beszélgess felnőttekkel (arra azért figyelj, hogy ne olyanokkal, akik kritizálnak, mindenbe beleszólnak)
• bátran kérj segítséget! Lelkileg sem egyszerű. Nem szégyen fordulni! Nálam egyszer 60 perces ingyenes beszélgetésre is jelentkezhetsz.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/baba-anya-csecsem%C5%91-gyermek-n%C5%91-821625/

“Reggel van. Ideje lenne felkelni. Nincs túl sok kedvem. Aranyos a babám, ott mosolyog mellettem. Bárcsak vidámabb lehetnék! De tudom, ez a nap is olyan lesz, mint a többi.

Egész nap csak vele tudok beszélgetni, de ő még csak gügyög. Hiányzik a felnőtt társaság.

Mikor alszik, kicsit pihenek én is. Ma éjjel sokat voltunk ébren. Vagy inkább olvassak? Jó lenne hajat is mosni. Majdnem elfelejtettem, elő kell készíteni a cuccokat a hétvégére. Elutazunk. De jó lesz, végre kikapcsolódni. Csak ne kéne ennyi mindent összerakni. A csudába, nincs is elég tiszta rugi. Gyorsan mosok.”

Sok anya ébred ezekhez hasonló gondolatokkal. És mind azt hiszi, egyedül van. Pedig nem.

Én is átéltem ezt. Akkor én is azt hittem, nem tudok kivel beszélni a problémáimról. Mára rájöttem, mindig lehet találni valakit, aki meghallgat, aki hasonló helyzetben van. Csak keresni kell. Bátran nyitni kell az emberek felé. Élni a lehetőségekkel.

Ha olyan egyszerű, miért nem tesszük?

Mert félünk, hogy mit fognak gondolni rólunk mások. Hiszen nekik minden olyan könnyű, olyan jól megy. Látjuk a Facebookon. Meg aztán a szomszéd néni is megmondta. Ő bezzeg meg tudott oldani mindent segítség nélkül!

Most hunyd le egy kicsit a szemed! Lazíts!

Képzeld el, hogy egy olyan közösségben vagy, ahol bátran beszélhetsz az érzelmeidről. Megértenek, támogatnak. Elmosogatni nem tudnak helyetted, de meghallgatnak. Meghallgatnak anélkül, hogy ítélkeznének. Hiszen pontosan tudják, miről beszélsz.

Megkönnyebbülsz, feloldódsz. Már nem csak a nehézségeidre tudsz összpontosítani.

Elkezdesz beszélgetni. Rájössz, az élet mennyi szépséget rejteget. Ezt Te mind észreveheted, élvezheted.

Tapasztald meg Te is a közösség erejét! Hamarosan találkozunk Pécsett. Ha Neked Pécs túl messze van, akkor se aggódj. Kövess Facebookon, mert csak novemberben lesz egy online találkozó is!

Szeretettel: Edit

Kép forrása: pixabay.com

Hennel Mariann (Photo-M) írását hoztam ma el Nektek, aki a kismama fotózáshoz írt tippeket. Fogadjátok szeretettel!

Kismama fotózás- Photo-M

A világ egyik legszuperebb érzése tudni azt, hogy babát vársz. Ezt a nagyszerű hírt meg kell ünnepelned…valamivel, ami örök emlék, és büszkén mutathatod majd meg gyerkőcödnek, ha nagyobb lesz. Fényképeket arról, amikor még a pocakodban volt.

Kismama fotózással életed ezen csodaszép időszakát teheted örökké emlékezetessé. Hogy mire figyelj, hogy minden úgy történjen, ahogy szeretnéd? Összegyűjtöttem erről egy rövid kis listát.

Helyszín

Ma már rengeteg lehetőség van attól függően, hogy mi tetszik Neked.

A klasszikus fotóstúdiótól kezdve, ahol sima háttér előtt fotózkodhattok, a tematikusan berendezett különböző stílusú pl. ipari, vintage stúdiókig.

Jó időben pedig jöhetnek a szabadtéri fényképek! Van valami romantikus a szabadtéren készült fotókban. Ha van rá lehetőséged ne hagyd ki a kismama fotózást kint a természetben. Vagy egy városi szebb helyszínen, vagy egy városszéli erdős helyen is hangulatos képek készíthetőek.

Smink

Egyetértek azzal, hogy szép a természetes. De ha teheted ne hagyd ki a profi sminket fotózás előtt. A szépséges kismamák még sugárzóbban mutatnak egy kis ráerősítéssel.

Ruha

Javaslom a kényelmes öltözéket. Fontos, hogy ha pároddal/gyerkőcöddel is készül közös fotó, akkor stílusban passzoljatok egymáshoz. Nem kell, hogy ugyanolyan színekbe öltözzetek, viszont a színek és a minták menjenek egymáshoz.

Az egyedüli kismama képeknél csak a képzelet szabhat határt annak, hogy mit vegyél fel. 🙂 Nálam is elérhetőek ruhák többféle színben és stílusban, melyből külön díj felszámítása nélkül választhatsz, de ha sajátban szeretnél a képeken tündökölni, annak sincs akadálya.

Fotók gyerkőcöddel és pároddal

Pár közös kép erejéig a gyerkőcöddel és/vagy pároddal készült képek még inkább feledhetetlenné teszi ezt az élményt.

Képzeld el, ahogy gyerkőcöd megpuszilja vagy párod átöleli a pocakodat. Nem probléma, hogy nem vagytok profi modellek. Nagyon sok ötletem van és segítek a pózok beállításában is.

Mi mutat jól, hogyan mutatsz jól

Az emberek többsége úgy jön hozzám fotózásra, hogy nem készült még róla előnyös kép, aztán mikor megkapják tőlem a sorozatot kiderül, hogy mégiscsak van mindenkinek előnyös oldala. 🙂 Megbeszéljük fotózás előtt, hogy mi az, ami belefér Nálad a fotózásba. Van, aki már a meztelen pocakját sem szereti mutogatni, van aki viszont a fehérneműs képektől sem riad meg. Ennek megfelelően találom ki a beállításokat, amelyekről mindig készül tesztkép, hogy lássam mennyire illik Hozzád.

A kismama fotózás nem olyan régóta divat itthon. Ismerőseim, barátnőim, akik több, mint 10 éve szültek, mindig sajnálkozva mondják, hogy milyen kár, hogy anno nem jutott ez eszükbe. Milyen jó lenne megmutatni a már nagyobbacska gyerekeknek, hogy milyen volt az, amikor a pocakjukban voltak. Neked adott a lehetőség. Gyere el és élj vele!

Ha még több ötletet szeretnél látni kismama fotózásra, gyere és látogasd meg a https://photom.hu/galeria/kismama oldalt! Ha még több információra van szükséged, hogyan zajlik egy ilyen fotózás, olvasd el a blogomban található bejegyzéseket a https://photom.hu/blog oldalon!

Kép: Hennel Mariann, Photo-M

Már leírtam Neked a mesét és az okot is, hogy miért találtam ki ezt a történetet. Most megosztom Veled fiam első reakcióit.

“De klassz mesét találtál ki, anya!” “H…e vagy anya!” Azt hiszem, nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy kitaláld, mit jelent a kipontozott rész. 

Bizony fiamnak nem igazán nyerte el elsőre a tetszését. Vagy legalábbis erre következtethettem volna és még jól meg is sértődhettem volna.

“Hogy mondhatsz ilyet az anyádnak” helyett, én megkérdeztem, miért gondolja ezt. De erre nem kaptam választ. Majd 1-2 perc csend után megkérdezte, miért kell sógoromnak új párt találnia. Ekkor értettem meg, miért fakadt ki annyira.

Nem engem akart bántani, nem a mesével volt problémája.

Tavaly decemberben elment nővérem. A fiam még nem volt 4 éves, amikor találkozott a halállal és azzal, hogy kicsi gyerekek is maradhatnak anya nélkül. Ezt még nekünk, felnőtteknek sem egyszerű feldogoznunk. Képzeld el, milyen nehéz lehet egy gyermeknek!

Már kicsi korában is nehezen engedett el tárgyakat. Ez sokat javult, de aztán nővérem halála után újra nehézségeink lettek ezen a téren. Azóta visszatérő témánk a halál, az elengedés. Gyakran beszélgetünk róla, de ez önmagában nem mindig elég. Sőt, nem is mindig akar beszélgetni a témáról.

Mivel újra az óvónéniknek kellett különböző trükkökkel becsalogatnia a csoportba a fiamat, tudtam, hogy extra segítségre van szüksége. Így kitaláltam Elemér történetét, mivel imádja a vonatokat.

Bevált. Már az első mesélés után kifakadt, kibökte, mi bántja. Mikor csúnyát mondott rám, leszidhattam volna, de akkor csak tovább rontok a helyzetén. Így lehetőségünk lett egy beszélgetésre a témáról.

Az eredmény pedig az lett, hogy újra beszalad egyedül játszani. Újra elővetette velem a Varázsfelhő című mesekönyvet. És most először nem ragad le annál a résznél, amikor Bundás haláláról beszél Mirella. Engedi, hogy végigolvassuk és sokkal jobban eljátszik egyedül.

Tudom, hogy még nincs vége a történetnek. Nem leszünk máról holnapra boldog, tökéletes család. De az egymásra figyelés és az, hogy lazább kereteket engedek meg itthon, sokkal gördülékenyebbé, nyugodtabbá teszi a hétköznapjainkat.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/emberek-anyunak-anya-fi%C3%BA-a-mom-220039/

Rengeteget olvasni róla, milyen fontos a gyermekek megfelelő fejlődéséhez az olvasott mese. Elképzeli a történetet, beleéli magát. Ezáltal tanulságokat is oszthatunk meg vele.

A közös mesélés másik nagy ereje, hogy közben minőségi időt töltünk együtt. Közösen figyelünk ugyanarra a mesére és még össze is bújhatunk. Érzi a szeretetünket és azt, hogy biztonságban van. Egy ilyen helyzetben sokkal könnyebb olyan dolgokról is mesélni gyermekünk számára, amikről esetleg nem szívesen hall, amik nehézséget okoznak számára.

Az én fiamnak kiskora óta nehezen megy az elengedés. Minden játékának az összes csomagolóját meg akarta tartani és nem trükközhettem, fejben tartotta, mije van. Ekkor kezdtem neki elengedést segítő meséket írni és elmondani. Ma már elég a játékokat megtartani. 🙂 Viszont az oviba nehezen szokik be. Ezért született meg Elemér és a varázskagylók története.

A célom vele az, hogy tovább segítsem abban a fiam, hogy könnyebben engedjen el. Most engem.

Először még nehezen válik meg Elemér a kincseitől, majd a végén már egyedül is képes könnyedén kidobni a kavicsokat, hogy aztán kagylókat gyűjthessen. A gyermekek számára nem egyszerű elengedni az anyukájukat, de az óvónénik vigyáznak rájuk, mint a történetben a bölcs bagoly. Az új kincsek pedig a pajtások, új élmények.

Ha úgy érzed, csemetéd nem figyel rád mesélés közben, akkor is mond tovább neki nyugodtan. Hidd el, eljut hozzá a hangod.

Egy mese nem biztos, hogy azonnal kiváltja a kívánt hatást, de ha tetszik a gyermekünknek, érdemes többször elmesélni. Nagyobb gyerekekkel akár el is lehet játszani, vagy lerajzolni. Attól függ, melyik gyermek, mit szeret.

A legfontosabb, hogy legyen egy jó közös élményetek, ami feltölt Titeket szeretettel, vidámsággal, jó érzésekkel. 🙂

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/baba-gyermek-ter%C3%BClet%C3%A9n-l%C3%A1ny-f%C5%B1-1851485/

Egyszer volt, hol nem volt, kerek e világon élt egyszer egy kis mozdony. Egy erős, fürge gőzmozdony, akit Elemérnek hívtak.

Elemér nagyon szerette járni a világot. Szép, komótosan pöfögött és döcögött erdőkön, mezőkön át. Két dolgot élvezett igazán: leszáguldani a lejtőkön és kincseket gyűjteni.A vagonjaiba különböző érdekes dolgokat rakott. Szép, színes kavicsokat, különleges tobozokat, kagylókat, botokat. Már hat vagonja volt, mind tele az ő féltett kincseivel. Ezekkel a kincsekkel nem játszott, nem készített belőlük semmit Elemér. Csak cipelte magával. Soha nem akasztotta volna le egyik vagonját sem.

Egy nap azonban egy magas és meredek hegy lábához érkezett.

– Nem baj, – gondolta Elemér – erős vagyok, fel tudok ezen menni.

Neki is indult, hogy átmenjen a hegyen. Teljes gőzzel elindult előre, de a hegy közepénél nem tudott továbbmenni. Túl nehéz volt a sok rakománya. Nem tudta felhúzni a kis mozdony a hat teli vagont.

Ekkor arra repült egy bagoly. A csőrében egy hatalmas kagylót hozott.

Leszállt Elemér mellé.

– Mi történt veled, kis mozdony? Nem tudsz felmenni a hegyre? – kérdezte a bagoly.

– De, csak nagyobb lendület kell. – válaszolta Elemér és visszatolatott.

Lendületet vett és nekiiramodott. Pöfögött, zakatolt, ahogy csak bírta, de a hegy közepénél most sem jutott tovább.

– Túl sok a rakományod – szólalt meg a bagoly. – Üríts ki néhány vagont.

– Azt nem lehet! – kiáltotta dühösen Elemér. – Ezek a féltett kincseim!

– Hát jó, te tudod – válaszolta a bagoly. Már éppen felreppent volna, amikor Elemér észrevette a csőrében a kagylót.

– Mi van a csőrödben? – kérdezte Elemér.

– Még nem mutattam? Ez egy varázs kagyló. Emeld a füledhez és hallgass bele! – mondta a bagoly és odaadta a kagylót Elemérnek.

Elemér belehallgatott. A szája tátva maradt.

– De hiszen ez a Mancs őrjárat! A kedvenc mesém! – kiáltotta Elemér. – Ilyen kagyló nekem is kell!

– Ha átmész a hegyen, a tengerpartra jutsz. Azon a parton találod meg ezeket a varázs kagylókat. Rengeteg kagyló van ott és mindegyikben másik mesét találsz.

– De én nem tudok átmenni – mondta szomorúan Elemér. – Hozol nekem?

– Tudok egy jobb ötletet! – felelte a bagoly. – Üríts ki legalább két vagont és akkor át tudsz menni a hegyen.

– Azt nem lehet, ezek az én kincseim! – válaszolta riadtan Elemér. Még belegondolni is rossz volt, hogy kidobálja a kavicsait, kagylóit, tobozait.

– Segítek Elemér – ajánlotta fel a bagoly. – Válogassuk ki azokat a kagylókat, amelyek már úgyis töröttek.

– Rendben – válaszolta szomorúan Elemér.

Sokáig pakoltak a bagollyal, míg végre sikerült két vagont kiüríteni. Elemér azt is megengedte, hogy a kavicsok és a tobozok közül is dobjanak ki.

Még szomorkodott a kidobott kincsek miatt, de nekivágott a hegyoldalnak. Végre sikerült feljutnia a hegy tetejére! Onnan egyenesen a varázskagylókhoz száguldott. Sorra hallgatta a meséket. Mielőtt tovább indult volna, Elemér kiürített még két vagont. Így lett bőven hely a varázskagylók számára. Azóta utazás közben mindig meséket hallgat Elemér.

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/a-vonat-mozdony-utaz%C3%A1s-sz%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-1728537/

A fiam beteg volt. Nem tudtunk kimenni a lakásból a szeles napok miatt. Kezdtem teljesen befeszülni. Sokat töprengtem, meditáltam, írtam. Az a kérdés foglalkoztatott, mi kell a boldogsághoz, hogyan folytassuk az utunkat.De nem jött válasz, mert feszült voltam.

Mielőtt összevesztem volna mindenkivel, gyorsan elmentem futni. 🙂 A Nap végre sütött és a szél sem nagyon fújt.
Hallgattam a zenémet, csöndre, meditálásra vágytam. Meg persze több beszélgetésre, kapcsolódásra. 🙂

De azért most inkább csöndet szerettem volna.

Nem jött össze. Gondoltam felmegyek az Alagút tetejére (Pécsett élek), onnan szemlélődök. Ott egyetemisták ünnepeltek valamit. Hát jó, megláttam egy szimpatikus lépcsősort.
Kálvária domb! Pont nekem való. Merenghetek a lezárásokon, búcsúkon. Ősz van, miért ne tenném. A kapu zárva volt.

De mellett megpillantottam egy kisebb kaput, ami nyitva állt. Bementem. Kicsit csalódtam. A kálvária dombot nem lehetett igazán látni, mert kőfal választott el tőle. Néhány padot láttam, fákat. És még egyedül se voltam, hogy meditálhassak.

Még volt egy kanyar, gondoltam benézek a mögé is. Majdnem elsírtam magam. Ugyanis a képen látható helyre érkeztem. A Nyolc Boldogság Terasza egy gyönyörű kilátó! Ha Pécsen jársz, keresd meg!

Végül a család férfi tagjai is utánam jöttek és nagyon szép délutánt töltöttünk együtt.

Az üzenet, amit kaptam: Célba értem. Itt a boldogság, nem kell tennem érte semmit, csak elfogadnom, átéreznem.

Te mit tehetsz a boldogságodért? Azt amit én! Kérd és fogadd el! Ha ez még nem megy olyan könnyen, akkor beszélgessünk róla: https://fedezdfelmagad.hu/60-perc-figyelem-es-szeretet-%f0%9f%92%9e/

Szeretettel: Edit