Te tudsz valóban jelen lenni?

Ha már Te is ocsúdtál fel a gondolataidból arra, hogy körülötted mindenki nevet egy jó poénon, akkor tudod, miről beszélek. Ha még nem, akkor ebben a bekezdésben elolvashatod, milyen érzés, mert velem már előfordult. Én nagyon el tudtam kalandozni, időnként még most is nehezen koncentrálok. Így többször megesett velem, hogy bár fizikailag jelen voltam, mégis lemaradtam a lényegről, a fontos történésekről. Aztán persze bánom, hogy már megint nélkülem nevetnek, megint csak én nem tudom, mi történt.

Aztán sokat meditáltam, foglalkoztam magammal és rájöttem, ezek az élmények azok, akik tesznek valakivé, amik által kapcsolódhatok másokhoz. Ezektől lesz tartalmas az életem. Így egyre többet gyakorolom a jelenlétet, a figyelmem megtartását. A hétköznapokban már egészen jól megy. Sok szép emlékem marad estére.

A múlt héten pedig sikerült elérnem azt, amire már legalább egy éve (vagy 30?) vágyom. Úgy eltölteni néhány napot a családommal, barátaimmal, hogy csak egymásra figyelünk. És tényleg figyelünk, jelen vagyunk. Semmi tv, telefon, semmi pörgés azon, mit fogok főzni másnap. Csak “egyszerűen” megélni az együtt töltött időt. A strandolást, a játékot, a beszélgetést, a főzést… Bátran állíthatom, életem egyik legszebb nyaralása volt!

Most pedig megosztok Veled néhány trükköt, ami nekem bevált:

a telefont lenémítva teszem a táskámba (nem is rezeg), így tuti nem zavar meg
az időt sem a telefonomon nézem meg, mert tudom, akkor már megnézném az üzeneteim is 🙂
ha nem tudok nyugodtan megülni és figyelni, akkor mozogva teszem mindezt (pl.: séta közben beszélgetek)
figyelek a légzésemre, a partnerem légzésére
megfigyelem a környezetemet (színek, fények, illatok, hangok…)

Ha még mindig nem hiszed el, hogy tényleg jó érzés teljes testeddel, lelkeddel, figyelmeddel megélni a hétköznapokat, akkor próbáld ki! 😉

Szeretettel: Edit