Fedezd fel Magad!

Az anyává válás nem egyszerű. Ráadásul nem is úgy van az, hogy egyszer csak anya leszek, aztán mindent tudok. Az anyává válás egy folyamat, amelyben mindig tanulhatunk, tanulnunk kell valami újat. És a legtöbbet magunkról. Mert hiába tanulom meg a tankönyvből, hogy mikor és hogyan kell szoptatni, fürdetni, altatni, bánni egy gyermekkel, az én gyermekemnél az nem válik be. Aztán meghallgatom a szakértőket, a szomszéd néniket, mert mindenki tudja, hogyan kell felnevelni az én gyermekemet. És szépen lassan elfelejtem, hogy csak azt az egy személyt nem kérdeztem meg, aki valóban tudhatja, mi kell az én gyerekemnek. A GYERMEKEMET. Mert pici és nem beszél, de attól még tudja, mire van szüksége. Csak rá kell figyelnem. CSAK RÁ. De egy pici gyermek hangját csak akkor fogom jól  meghallani, ha tudok csendben lenni. Tudok csak kettőnkre figyelni és nem a külső elvárásokra.

A mai világ, információ áradat nem könnyíti ezt meg. Kicsit böngészek az interneten, körülnézek a közösségi oldalakon és látom, mindenki tökéletes anya, csak én nem. Jobb napjaimon átfut az agyamon, hogy ha olyan jó anya, akkor hogy az ördögben van ideje ennyi szívmelengető idézetet kiírni. Én ugyanis megfeszülök, akkor se marad se időm, se kedvem. Mert szorongat az érzés, hogy nem adtam eleget a gyermekemnek. Mert ma nézettem mesét vele, mert főznöm kellett. Nézettem mesét vele, mert beszélni szerettem volna valakivel, pedig megírták, hogy az mennyire ártalmas. Önző lennék?

Már nagyobb a gyermekem, nem rágódok annyit a meséken. Ma viszont újra szörnyű anyának érzem magam. Nem volt időm főzni. Gyors ételt adtam neki. (De ezt csak Neked súgom meg, amúgy nagyon szégyenlem.)

Ma pedig kiabáltam vele. Ma sok rossz emlék jutott az eszembe, zaklatott volt a lelkem. Aztán egy óvatlan pillanatban elfogyott a türelmem. Rákiabáltam. Ő megijedt, hiszen nem szoktam ilyet tenni. Ettől persze még rosszabbul érzem magam.

Aztán rájövök, ez így nem mehet tovább. Félre a könyvekkel, félre a jó tanácsokkal. Félre a közösségi oldalakkal.

Ránézek a gyermekemre és mosolyog. Maszatos az egészségtelen fagyijától. Koszos mindene a homoktól, sártól. Majd ezt mind belém törli és már együtt vagyunk koszosak. És együtt nevetünk.

Együtt éljük meg az élet apró örömeit, bánatait. Együtt éljük meg a nagy örömöket, fájdalmakat is. Ma már nem zavar, ha mások látnak minket hangosan nevetni, sáros pocsolyákban ugrálni. Nem zavar, ha látnak minket sírni, veszekedni. 

Szeretném megmutatni másoknak is, milyen szép is az élet, ha engedünk a szabályokból, ha felébresztjük önmagunkban a gyermeket és játszunk egy nagyot.

Szeretettel: Edit

Gyakran hallom, hogy minden változik és ez milyen rossz. De gondoljunk csak bele, az milyen rossz lenne, ha mindenki így gondolkodna. Nem fejlődött volna semmit a világ. Pedig gondolom, Te is örülsz egy sor lehetőségnek, kényelmi eszköznek, amit a változásoknak, változtatásoknak köszönhetünk.

Most gondold végig azt is, Te mennyi mindent értél el, hova jutottál azáltal, hogy változtál, változtattál!

A változás elkerülhetetlen. Része az életünknek. Akkor miért félünk tőle mégis annyira?

• Mert nehezen engedjük el a régit. Ahhoz, hogy ezt könnyebben megtedd, mozgásban is gyakorolhatod az elengedést. Például ökölbe szorítod a kezed, majd kiengeded. Vagy tényleg engedj ki egy tárgyat a kezedből. Figyeld a hatást. Figyeld meg, hogy mi könnyíti meg az elengedést. Mikor engeded ki az öklöd? Akkor, amikor már fáj, kényelmetlen a szorítás, vagy előtte?
• Mert félünk az újtól. Meríts bátorságot Önmagadból! Hunyd le a szemed. Figyelj a lélegzetedre. Keresd meg magadban a bátorság érzését. Figyelj rá. Hol érzed? Mit érzel? Majd szép lassan indulj el ezzel az érzéssel együtt.
• Mert kényelmesek vagyunk. Ez ellen nem tudsz tenni mást, minthogy elhatározod, tevékenyebben veszel részt az életben. (Most nem az ablak pucolásra gondolok.) Tegyél meg minden nap egy kicsivel többet azért, hogy örömet vigyél az életedbe. Ez lehet sport, tánc, játék, bármi, amitől jobban érzed magad.

És hogy tudd, nem csak a vakvilágba beszélek, megosztom veled életem egyik legnagyobb lépését. Volt egy kényelmes, ámde hatalmas házunk. Amit kaptunk és nem választottunk. Kényelmes lett volna maradni, de akkor sosem éljük azt az életet, amire valóban vágytunk. (Azért a többesszám, mert férjestől, gyerekestől indultunk.) Mert elindultunk, a házat eladtuk és tettünk lakóautóval egy kört. Európa néhány országában beleszimatoltunk a levegőbe, hogy tudjuk, mit is keresünk valójában. Nem volt könnyű lépni, de megérte. És most, újra Magyarországon, megteremthetjük magunknak azokat a körülményeket, melyek között valóban önmagunk lehetünk.

Ha meg is néznéd a mozdulatokat, meghallgatnád, amikről itt is olvashattál, akkor indítsd el a lenti videót.

És merj változtatni, változni! 🙂

Szeretettel: Edit

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/ajt%C3%B3-v%C3%A1ltoz%C3%A1s-%C3%BAj-kezdet-board-fa-673000/

Ha már Te is ocsúdtál fel a gondolataidból arra, hogy körülötted mindenki nevet egy jó poénon, akkor tudod, miről beszélek. Ha még nem, akkor ebben a bekezdésben elolvashatod, milyen érzés, mert velem már előfordult. Én nagyon el tudtam kalandozni, időnként még most is nehezen koncentrálok. Így többször megesett velem, hogy bár fizikailag jelen voltam, mégis lemaradtam a lényegről, a fontos történésekről. Aztán persze bánom, hogy már megint nélkülem nevetnek, megint csak én nem tudom, mi történt.

Aztán sokat meditáltam, foglalkoztam magammal és rájöttem, ezek az élmények azok, akik tesznek valakivé, amik által kapcsolódhatok másokhoz. Ezektől lesz tartalmas az életem. Így egyre többet gyakorolom a jelenlétet, a figyelmem megtartását. A hétköznapokban már egészen jól megy. Sok szép emlékem marad estére.

A múlt héten pedig sikerült elérnem azt, amire már legalább egy éve (vagy 30?) vágyom. Úgy eltölteni néhány napot a családommal, barátaimmal, hogy csak egymásra figyelünk. És tényleg figyelünk, jelen vagyunk. Semmi tv, telefon, semmi pörgés azon, mit fogok főzni másnap. Csak “egyszerűen” megélni az együtt töltött időt. A strandolást, a játékot, a beszélgetést, a főzést… Bátran állíthatom, életem egyik legszebb nyaralása volt!

Most pedig megosztok Veled néhány trükköt, ami nekem bevált:

• a telefont lenémítva teszem a táskámba (nem is rezeg), így tuti nem zavar meg
• az időt sem a telefonomon nézem meg, mert tudom, akkor már megnézném az üzeneteim is 🙂
• ha nem tudok nyugodtan megülni és figyelni, akkor mozogva teszem mindezt (pl.: séta közben beszélgetek)
• figyelek a légzésemre, a partnerem légzésére
• megfigyelem a környezetemet (színek, fények, illatok, hangok…)

Ha még mindig nem hiszed el, hogy tényleg jó érzés teljes testeddel, lelkeddel, figyelmeddel megélni a hétköznapokat, akkor próbáld ki! 😉

Szeretettel: Edit

Ez az Élj szabadon sorozat 12. része. A videót ITT tudod megnézni.

A mai alkalom témája a szabadság.

Számodra mit jelent ez a szó? És mit érzel, mikor felszabadult vagy? Hol érzed, melyik testrészedben ezeket az érzéseket?

Te milyen mozdulatot társítanál hozzájuk?

Nekem egy nagy ugrás jutott az eszembe, illetve a forgás és a hintázás. Keresd meg, hogy számodra milyen mozdulat adj meg ezt az érzést és oszd meg velünk gyakorold rendszeresen.

Hidd el, ahhoz, hogy változtass az életeden és ilyen mozdulatokat építs a napi rutinodba, nem kell sem sok idő, sem különlegesebb hely. A videó, amiben én még más dolgokról is beszéltem, csak öt perces. Ha Te csak egy mozdulatot gyakorolsz, akkor az 30 másodpercbe is beleférhet. Hogy a motivációd fenntarthasd, figyeld magadon a változásokat. Erre jó módszer a naplózás, vagy a rendszeres beszélgetés olyan személlyel, aki jól ismer és észreveszi rajtad a változásokat.

Ha teheted, tartózkodj sokat a szabadban. Ez is fokozhatja a felszabadultság, a szabadság érzését. Hát még ha kombinálod a mozgást a szabadban tartózkodással!

Most megosztom Veled, mit jelent számomra a szabadság. Én akkor érzem szabadnak magam, ha nem kell megjátszanom magam. Ha tudom és érzem, hogy elfogadnak engem úgy, ahogy vagyok. Ehhez pedig az kell, hogy én elfogadjam és szeressem magam úgy, ahogy vagyok. Többekkel beszélgettem erről a témáról a napokban. Mindannyian egyetértettünk abban, amikor megéljük ezt a szabadságot és önmagunkat adjuk, akkor lesznek a legmélyebbek a kapcsolataink, a kötődéseink. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy szabad akarok lenni és közben mélyen kötődni, de arra buzdítalak, próbáld ki, milyen felemelő érzés megélni egyszerre ezt a két érzést!

A mai önbizalom növelő gyakorlat: hangsúlyozd ki egy testrészedet, amit szeretsz magadon! Ha ez a hajad, akkor például tegyél bele egy szép díszt. Ha a karod, akkor vegyél fel egy szép karkötőt. Azzal, hogy azt hangsúlyozod, amit szeretsz, Te is arra fogsz figyelni. Így a szeretet érzését táplálod önmagadban.

Amennyiben szeretnél kipróbálni egy mozgásos önismereti alkalmat, most lehetőséged van ezt online és ingyen megtenni! Ezen az alkalmon azt mutatom meg, hogyan ismerheted meg jobban a saját mozdulataidat és hogyan adhatnak azok biztonságot a számodra. A részleteket ITT találod meg.

Szeretettel: Edit

Szia!

Ez az Élj szabadon! sorozat 11. része. A mai téma az egyensúly. A videót ITT tudod megnézni.

Sokan küzdünk azzal, hogy egyensúlyban tartsuk az életünk dolgait, egyensúlyban tartsuk önmagunkat. Ebben segíthet nekünk sokat a jógából ismert fa-állás.

A testsúlyodat az egyik lábadra helyezed. A másikat felemeled és a térded alá, vagy fölé támasztod. A lábad emelését segítheted a kezeddel.

Amikor így már megtaláltad az egyensúlyt, a két tenyered zárd össze a mellkasod előtt és lassan emeld a fejed fölé. Ha nem tudod elsőre felemelni, az sem baj. Két dolog fontos:

1. kezdj el gyakorolni 🙂
2. mind a két oldalra végezd el a gyakorlatot.

Segít megtalálni, megtartani az egyensúlyt:

• lassú, mély légzés
• ha figyelsz a légzésedre
• nézz ki egy pontot előtted és azt nézd folyamatosan
• a csukott szem általában nehezít, de próbáld ki bátran, hátha Neked pont az segít

Ha Te is keresed az életed bármely területén, vagy belül, önmagadban az egyensúlyt, akkor gyakorolj minden nap. Reggel elég csak két percet szánnod rá és már el is indulnak a változások. Tarts ki és rendszeresen végezd el a gyakorlatot, amíg eléred a kívánt állapotot. Hogy könnyebben kitarts, vezess naplót arról, hogyan alakulnak a napjaid. Így könnyebben veszed észre az apró, elért lépéseket.

Önbizalom erősítő gyakorlat: tarts ki és érd el a célodat! Építsd be a gyakorlást a mindennapjaidba. Ez úgy tudja segíteni az önbizalmad növekedését, hogy megtapasztalod, képes vagy tenni magadért. Képes vagy elérni a kívánt változásokat!

Ha szeretnél kipróbálni egy teljes mozgásos coaching alkalmat, augusztus 11-én megteheted INGYEN. Részletekért kattints IDE.

Szeretettel: Edit

Hétfő este egy meghatározó élményben volt részem, amit most megosztok Veletek.

Elmentünk családi nyaralásra Orfűre. Előtte napokban találtam egy eseményt. El is olvastam és jól félre is értettem. 🙂 Azt olvastam ki belőle, amire vágytam. Élő, indiai zenével mozgás, jóga, mécsesek és mindez kint a természetben. Ennél többre nem is vágyhattam volna.

Aztán ott kezdtem gyanút fogni, hogy mégsem az fog történni, amire gondoltam, amikor kiderült, hogy végig ülni fogunk. Ami valójában volt, az egy zenés meditáció és előtte néhány jóga gyakorlat, ami segítette a helyes ülést. A zene fantasztikus volt és a helyszín is. Az egész olyan volt, mint egy csoda.

Csak egy apró bökkenő volt. Én ilyen zene hallgatása közben képtelen vagyok mozdulatlanul ülni. 🙂

Nem is bírtam egy percnél tovább. Azt vettem észre, hogy elkezd a lábujjam mozdulni, aztán már a törzsem is. Próbáltam megállítani a mozgást, de akkor a fejem lett tele gondolatokkal. Az egyik gondolatom az volt, miért is ülök én ott? Próbálom erőltetni, ami nem megy, pedig lenne lehetőségem arra, amire nagyon vágyom.

Végül elhatározásra jutottam. Felálltam és hátrasétáltam egy olyan területre, ahol senkit nem zavartam a mozgással. A zenét jól hallottam, a patak mellettem csordogál és egy kedves fa is volt a közelemben. És én táncoltam. Mintha csak én lettem volna ott, a zene csak értem szolt volna. Az érzést nem tudom leírni, azt ki kell próbálni. 😉

Még sok érzés kavarog bennem, de két dolog már ott kikristályosodott számomra.

Egyrészt az, hogy nem kell ülve meditálni. Tudtam eddig is, de ilyen erősen még sosem tapasztaltam meg. Eszembe jutottak a sámánok és az indiai templomi táncosok. Ők sem ültek. 🙂 Ha Te sem tudsz, állj fel! 

Jó érzés volt felállni és még jobb táncolni. Tánc közben az sem zavart, hogy ezzel egyedül vagyok. De azért maradt egy kis hiányérzetem (talán azért, mert másra számítottam), hiányzott egy közösség. A nagy álmom az, hogy találok egy helyet, ahol a természet közelségét élvezve lehet közösen mozogni, táncolni, ünnepelni önmagunkat és az életet. És természetesen még közelebb kerülni saját magunkhoz.

Bár élő indiai zene nem lesz, de létrehozhatunk egy szuper közösséget és élvezhetjük együtt a mozgásban rejlő lehetőségeket és a természet csodáit, ha Te is csatlakozol a Pécs mellett megrendezésre kerülő eseményemhez. A részleteket ITT találod.

Szeretettel: Edit