![\"\"](\"https:\/\/fedezdfelmagad.cafeblog.hu\/files\/2018\/12\/christmas-2939314_1280-600x400.jpg\")
Rengeteg kar\u00e1csonyi film sz\u00f3l arr\u00f3l, hogy ilyenkor csod\u00e1k t\u00f6rt\u00e9nnek. Ez csak r\u00f3zsasz\u00edn maszlag, vagy t\u00e9nyleg l\u00e9tezik Kar\u00e1csonyi csoda?<\/p>\r\nRengeteg kar\u00e1csonyi film sz\u00f3l arr\u00f3l, hogy ilyenkor csod\u00e1k t\u00f6rt\u00e9nnek. Ez csak r\u00f3zsasz\u00edn maszlag, vagy t\u00e9nyleg l\u00e9tezik Kar\u00e1csonyi csoda?<\/p>\r\n
Ak\u00e1r merre mentem, mindenhol tal\u00e1lkoztam emberekkel, akik nem akarnak kar\u00e1csonyozni. M\u00e1r el\u0151re eleg\u00fck van bel\u0151le. Bevallom, sok\u00e1ig nekem se j\u00f6tt meg a hangulatom hozz\u00e1. Gondoltam, bepr\u00f3b\u00e1lkozom egy sablonos kar\u00e1csonyi filmmel. Nem lett sokkal jobb. De elgondolkoztam rajta. Valami kell, hogy legyen benne, ha m\u00e1r ennyi film k\u00e9sz\u00fclt r\u00f3la.<\/p>\r\n
Elkezdtem elk\u00e9pzelni, milyen lesz itthon a Kar\u00e1csonyunk. Csak h\u00e1rman lesz\u00fcnk szenteste f\u00e9rjemmel \u00e9s fiammal. Valami \u00fcnnepet m\u00e9gis var\u00e1zsolnom k\u00e9ne, hiszen fiam m\u00e9g csak n\u00e9gy \u00e9s f\u00e9l \u00e9ves, \u00edgy neki fontos a hangulat. Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, nekem is. Az egyetlen es\u00e9lyem, hogy \u00e9lvezzem az idei \u00fcnnepet az, ha adok a k\u00fcls\u0151s\u00e9gekre. Mert lehet, hogy a Kar\u00e1csony csak a szeretetr\u0151l sz\u00f3l \u00e9s nem a rengeteg \u00e9telr\u0151l \u00e9s az aj\u00e1nd\u00e9kokr\u00f3l, de az\u00e9rt valljuk be \u0151szint\u00e9n, v\u00e1gyunk valami sz\u00e9ps\u00e9gre, k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9gre mi, feln\u0151ttek is. Mert a lelk\u00fcnk m\u00e9ly\u00e9n ott \u00e9l egy gyermek, akinek j\u00f3l esik a csoda, a j\u00e1t\u00e9k, az \u00f6nfeledt nevet\u00e9s \u00e9s a sz\u00e9pen feld\u00edsz\u00edtett fa.<\/p>\r\n
Tavaly Kar\u00e1csonykor m\u00e9g a fiam kedv\u00e9\u00e9rt mosolyogtam, d\u00edsz\u00edtettem f\u00e1t, tettem \u00fagy, mintha sz\u00e9p lenne az \u00fcnnep, mintha t\u00e9nyleg lenne csoda. (Visszagondolva volt is, csak \u00e9n akkor nem vettem \u00e9szre. De ez egy m\u00e1sik t\u00f6rt\u00e9net.) Id\u00e9n elhat\u00e1roztam, \u00f6nmagam\u00e9rt fogom tudatosan keresni a sz\u00e9pet, az \u00f6r\u00f6m\u00f6t \u00e9s a csod\u00e1t.<\/p>\r\n
A tavalyi \u00e9v nagyon neh\u00e9z volt sz\u00e1momra. Kev\u00e9ssel Kar\u00e1csony el\u0151tt ment el n\u0151v\u00e9rem, akit nagyon szerettem. El\u0151tte sem rajongtam az \u00fcnnepek\u00e9rt. T\u00fal sok volt a fesz\u00fclts\u00e9g. Mindenki meg akart felelni mindenkinek. \u00c9vekkel ezel\u0151tt elkezdtem j\u00e1rni az \u00f6nismeret \u00fatj\u00e1t. Kezdtem megtal\u00e1lni \u00f6nmagamat, fel\u00e9p\u00edteni sz\u00e9pen az \u00e9letemet. Saj\u00e1t csal\u00e1dom lett. Kezdett a Kar\u00e1csony is egyre szebb lenni. Legal\u00e1bbis azok a napok, mikor kettesben, majd h\u00e1rmasban voltunk. Kezdtem megb\u00e9k\u00e9lni az \u00fcnnepekkel.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n ahogy k\u00f6zeledett a tavalyi Kar\u00e1csony, m\u00e1r a lelkem m\u00e9ly\u00e9n tudtam, nem lesz olyan, mint a t\u00f6bbi. \u00c9s \u00fagy is lett. Elment az, aki a legk\u00f6zelebb \u00e1llt hozz\u00e1m. \u00c9s pont decemberben.<\/p>\r\n
Igyekeztem egyens\u00falyban meg\u00e9lni a gy\u00e1szt \u00e9s fiam kedv\u00e9\u00e9rt az \u00fcnnepet. De \u00e9n nagyon nem voltam j\u00f3l. Nem is voltam jelen igaz\u00e1n. Azt\u00e1n m\u00e1r janu\u00e1rban megl\u00e1ttam, mit tan\u00edt ez a helyzet nekem. Sokat foglalkoztam kor\u00e1bban \u00f6nismerettel, m\u00e9gis m\u00e9g mindig t\u00falzottan \u00e9rdekelt m\u00e1sok v\u00e9lem\u00e9nye. Elhat\u00e1roztam, ezen v\u00e1ltoztatni fogok. Az \u00e9let t\u00fal r\u00f6vid ahhoz, hogy f\u00e9lretegyem a saj\u00e1t ig\u00e9nyeimet, hogy hagyjam, m\u00e1sok laz\u00e1n \u00e1tg\u00e1zoljanak rajtam. Tov\u00e1bb dolgoztam magamon. \u00c9s id\u00e9n m\u00e1r a saj\u00e1t kedvem\u00e9rt v\u00e1rom a csod\u00e1t Kar\u00e1csonykor.<\/p>\r\n
Mi sz\u00e1momra a csoda? A sz\u00e9p, meg\u00e9lt pillanatok. Sz\u00e9p k\u00f6rnyezetben, sz\u00e9p ruh\u00e1ban \u00e9s term\u00e9szetesen a fiammal \u00e9s a f\u00e9rjemmel k\u00f6z\u00f6sen. \u00c9s egyed\u00fcl is. Le\u00fcl\u00f6k majd egyed\u00fcl \u00e9s csak n\u00e9zem a sz\u00ednes f\u00e9nyeket. L\u00e1tom, ahogy ragyognak \u00e9s tudom, nem csak k\u00edv\u00fcl, hanem bennem, a sz\u00edvemben is ragyog a f\u00e9ny. Mert m\u00e1r egyre t\u00f6bbsz\u00f6r itt vagyok. Igaz\u00e1n a jelenben. L\u00e1tom \u00e9s \u00e9rz\u00e9kelem azt, ami k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem van. Nem a m\u00falt f\u00e1jdalma, vagy a j\u00f6v\u0151t\u0151l val\u00f3 f\u00e9lelem foglalkoztat. Hanem az, amim van. Mert ha m\u00e1sunk nincs is, sz\u00edv\u00fcnk mindannyiunknak van. \u00c9s egy f\u00e9nyt mindannyian l\u00e1thatunk ragyogni. A saj\u00e1t szeretet\u00fcnk f\u00e9ny\u00e9t.<\/p>\r\n